Híres erdélyi magyarok
Novemberi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
BETHLEN GÁBOR, IKTÁRI (Marosillye, 1580 – Gyulafehérvár, 1629. nov. 15.): Erdély fejedelme (1613-1629), a 17. sz.-i magyar történelem egyik legnagyobb alakja. Birtokos köznemesi család sarja, apja ~ Farkas, anyja Lázár Druzsina. Báthori Zsigmond fejedelem udvarában nevelkedett, s 15 éves alig múlt, amikor részt vett a török elleni havasalföldi hadjáratban. Zsigmond fejedelem seregében harcolt Mihály vajda ellen, majd a Basta rémuralma ellen Székely Mózes körül tömörülő párthoz csatlakozott, s 1602. júl.-ban a tövisi csata után török területre bujdosott. 1603. júl.-ban Székely Mózes seregében részt vett a Brassó melletti csatában, s utána újra török földre távozott. Katonai és diplomáciai tehetsége korán kitűnt; a kibontakozást kezdettől fogva a török szövetségében, a Habsburgok ellenében kereste. Érintkezésbe lépett Bocskaival, hogy a Habsburgok elleni felkelés vezéréül megnyerje. 1604 őszén, a szabadságharc megindulása után ő szerezte meg a Porta jóváhagyását Bocskai fejedelemségéhez. 1605. máj.-ban feleségül vette Károlyi Zsuzsannát. 1607-től Báthori Gábor bizalmas tanácsadója és fejedelemségének előkészítője. Amikor azonban a fejedelem a Habsburgokhoz közeledett, 1611-ben ismét török területre menekült. 1613-ban a kolozsvári ogy. fejedelemmé választotta. Fejedelemsége önállóságát biztosította II. Mátyással szemben, de a Porta ellenében is, amelyet 1616-ban Lippa várának átadásával maga mellé állított. Központosított nemzeti államszervezet kiépítésére törekedett. Az ipar és a kereskedelem előmozdítására merkantilista jellegű gazdaságpolitikát kezdeményezett, s országába külföldi iparosokat telepített (morva anabaptisták). Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, ugyanitt főisk.-t is alapított. Támogatta a m. diákok külföldi tanulmányait, főleg a polgári fejlődés élén járó Hollandiában és Angliában. Korszerű hadsereget szervezett nagyrészt zsoldosokból, továbbá szabad hajdúkból és székelyekből. Mátyás kir. óta ez volt az első állandó m. hadsereg. ~ célja a m. királyság egységének helyreállítása volt. A harmincéves háború kitörése alkalmat adott arra, hogy megindítsa a harcot a Habsburgok ellen. 1619-ben szövetkezve a cseh protestáns rendekkel, elfoglalta a királyi Mo.-ot, s csapatai már Bécs alatt voltak, amikor Homonnai György Lengyelo.-ból betörve, hátbatámadta, mire kénytelen volt visszavonulni. A besztercebányai ogy. (1620. aug. 25.) királlyá választotta, a csehek fehérhegyi veresége után azonban kénytelen volt a császárral béketárgyalást kezdeni. A nikolsburgi békében (1621) lemondott a királyi címről, viszont megkapta a hét felső-tiszai vm.-t. Második Habsburg-ellenes hadjáratával, 1624-ben újabb eredményt nem ért el (bécsi béke). Ezután kísérletet tett a bécsi udvarhoz való közeledésre, török elleni szövetséget ajánlott II. Ferdinándnak, ha kezébe adják az ország kormányzását, és Habsburg főhg.-nőt kap feleségül (első felesége 1622-ben meghalt). Ajánlatát azonban elutasították. Miután az ország békés egyesítése ezzel meghiúsult, széles Habsburg-ellenes nemzetközi koalíciót próbált létrehozni a ny-európai országok és a k-európai népek között. A protestáns hatalmakkal létesített kapcsolatainak megszilárdítására 1626. márc. 1-jén feleségül vette a brandenburgi választófejedelem leányát, Katalint (Brandenburgi Katalin), és 1626-ban belépett a protestáns hatalmak westminsteri szövetségébe. Ugyanebben az évben Ferdinánd elleni hadjáratában kiszorította Mo.-ról Wallenstein seregét, de a külföldi segítség elmaradása miatt meg kellett kötnie a pozsonyi békét, amely lényegében a korábbi békekötéseket erősítette meg. További terveinek megvalósítását, amelyek svéd és orosz szövetségben a lengyel korona megszerzésére irányultak, halála akadályozta meg. Levelezését Szilágyi Sándor (Bethlen G. fejedelem kiadatlan politikai levelei, Bp., 1879 és Magy. tört. Tár, 1885, 1887) és Szabó Károly (Magy. Tört Tár 1879, 1880-81) adták ki. Irod. Gindely Antal-Acsádi Ignác: B. G. és udvara (Bp., 1890); Szekfű Gyula: B. G. (Bp., 1929); Wittmann Tibor: B. G. (1952). Szi. Bródy Sándor: A fejedelem (Király-idillek, Bp., 1902); Móricz Zsigmond: Erdély (r., Bp., 1939); Reményik Sándor: Az álorczás magyar (vers).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
Kuti Márta
