Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-05-31 12:22:33
Júniusi évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
1. PÉTERFI LÁSZLÓ (Sóvárad, 1788. jún. 3 – Borosbocsárd, 1848. okt.): pedagógus. Marosvásárhelyen tanult, ahol a Teleki-könyvtár könyvtárosa lett. 1810-ben Degenfeld Miksa gr. fiainak nevelőjeként németországi egyetemeken matematikát és fizikát hallgatott. 1826-ban Sárospatakon, 1829-ben Nagyenyeden tanított. 1848. okt.-ben, amikor átment Borosbocsárdra, a felkelő románok megölték. Fontosabb művei: Otatio de politica regnantium populorumque magistra… (Sárospatak, 1825); A polgári társaságnak megújítása és tökéletesítése… (Nagyenyed, 1831).
2. SENN IRÉN (Ruszkabánya, 1883. jún. 7 – Bp., 1957. jan. 20.): zongoraművész és zongorapedagógus. Kolozsvárott Farkas Ödön, Bp.-en Szendy Árpád tanítványa volt. 1903–1921 között a Fodor Zeneiskola, 1920-tól 1937-ig a Zeneművészeti Főiskola tanára és a tanárképző tanfolyam gyakorló iskolájának zenei vezetője, 1951-től zeneiskolai munkaközösségben tanított. 1952-től Pedagógiai problémák címmel két nyolc hónapos tanfolyamot tartott a Zeneművészeti Főiskolán pedagógusok számára.
3. SZÁNTÓ GYÖRGY (Vágújhely, 1893. jún. 7 – Bp., 1961. szept. 11.): író, József Attila-díjas (1959). Diákéveit Lugoson töltötte, majd beiratkozott a bp.-i Műegyetem építészeti karára. Tanulmányait a háború félbeszakította, a frontra került, ott homloksebet kapott, s jobb szemére megvakult. Hazatérése után festészettel foglalkozott. 1920-ban a kolozsvári román operaház díszlet- és jelmeztervezője, majd Bécsbe költözött orvosi gyógykezelésre, de hamarosan bal szemére is megvakult. 1924-ben Aradon telepedett le, 1942–44 között Bp.-en élt, 1947-ben végleg Bp.-re költözött. Főként történelmi és ifjúsági regényeket írt. Regényeiben merész szerkesztésmóddal gazdag festőiség párosul. Művei: Sebastianus útja elvégeztetett (r., Arad, 1924); Schumannal a karneválban (versek, Arad, 1925); A kék lovas (novellák, Arad, 1925); Bábel tornya (r., Brassó, 1926); Mata Hari (r., Kolozsvár, 1927); A földgömb (r., Kolozsvár, 1929); A bölcső (Kolozsvár, 1929); Stradivari (Kolozsvár, 1933): Aranyágacska (Kolozsvár, 193 5); Fekete-éveim (önéletrajz, Kolozsvár, 1935); Sátoros király (tört. dráma, bemutatta a bp.-i Nemzeti Színház, 1936); A boszorkány (Bp., 1950); Esze Tamás talpasai (Bp., 1951); Majtény után (Bp., 1953); A kastély (Bp., 1955). Csőd (r., Bp., 1955); Mozart kutyája (Bp., 1956).
4. RÁKÓCZI GYÖRGY, I. (Szerencs, 1593. jún. 8 – Gyulafehérvár, 1648. okt. 11.): erdélyi fejedelem (1630 – 1648). Rákóczi Zsigmond fejedelem és Gerendi Anna fia. Felső-Magyarország leggazdagabb protestáns főura. Előbb ónodi kapitány, majd 1615-től Borsod vm. főispánja. Bethlen Gábor hadjárataiban előbb kassai generális, később az egyik hadtest parancsnoka. 1630. nov. 26-án a segesvári országgyűlés fejedelemmé választotta. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat, s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát. Szövetségben a svédekkel és a franciákkal bekapcsolódott a harmincéves háborúba, s a magyarországi rendi jogok és a vallásszabadság védelmére 1644-ben hadat viselt III. Ferdinánd ellen. Elfoglalta az egész Felvidéket, s csatlakozott a Brünnt ostromló svéd hadsereghez, hogy együtt vonuljanak Bécs ellen. A szultán azonban letiltotta hadjáratát. 1645. szept. 16-án a linzi békében a király a hét tiszai vármegyét engedte át neki élete végéig. Uralma alatt Erdély békében fejlődött. Buzgó református volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatására, de a protestáns ortodoxia szellemében szembenállva a haladóbb puritánus irányzattal s ellenségeként az unitáriusoknak és főleg a szombatosoknak.
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.