Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
RÁCZ KISS JÁNOS (Arad, 1919. nov. 20. – Bp., 1986. júl. 23.): hegedűművész. Zenei tanulmányait Aradon kezdte, majd a bp.-i Zeneművészeti Főiskolán folytatta Rados Dezső és Országh Tivadar (hegedű), Bartók Béla (zongora), Kodály Zoltán (népzene) és Szabolcsi Bence (zenetörténet) professzoroknál. Több szólóhangversenye volt a Zeneakadémia nagytermében, de egyaránt muzsikált jazz-zenekarok szólistájaként s mint népi zenekarok vezetője. Külföldön is vendégszerepelt szólistaként és zenekarral (az NSZK-ban, Ausztriában, Hollandiában, Franciao.-ban, Belgiumban, az NDK-ban, Lengyelo.-ban, Csehszlovákiában). Számos zeneművet – elsősorban előadási darabokat – átírt hegedűre. Kitűnt improvizatív készségével.
FÖLDVÁRY KÁROLY (Gyergyószentmiklós, 1809. nov. 26. – Cegléd, 1883. dec. 14.): honvéd ezredes, az 1848-49-i szabadságharc vitézségével kitűnt tisztje. ~ Sándor testvére. Székely származású. Harcolt a tápióbicskei, isaszegi, váci, nagysarlói, vácrétsági és debreceni csatákban. A szabadságharc leverése után halálra, majd 18 évi fogságra ítélték, 1850-ben kegyelmet kapott, 1862-ben Itáliába ment, és az olaszo.-i magyar légió parancsnoka lett. A kiegyezés megkötése után hazatért Mo.-ra.
FÖLDVÁRY SÁNDOR (Gyergyószentmiklós, 1809. nov. 26. – Pest, 1868. júl. 29.): honvéd ezredes, a 48-as szabadságharc egyik vitéz tisztje. ~ Károly testvére. Székely szülőktől származott. Még fiatalon katonai szolgálatba lépett s 1845-ig az osztrák hadseregben szolgált. 1848-ban szegedi nemzetőrségi őrnagy. Számos csatában tüntette ki magát, így különösen Perczel Mór alatt a Délvidéken. A szabadságharc bukása után külföldre menekült. 1861-ben tért haza. Utóbb Bélapátfalván kőedénygyárat alapított.
Összeállította: Kuti Márta