Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
Albrich Konrád (Nagyszeben, 1889. jún. 17. – München, 1959. febr. 1.): orvos, szemész, egyetemi tanár. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, majd egyetemi tanulmányokat folytatott Münchenben és Kielben. Orvosi oklevelét 1912-ben Bp.-en szerezte, majd katonaorvosi szolgálatot vállalt, előbb a bp.-i 22. sz. helyőrségi kórházban, később Nagyszebenben. Elsősorban sebészettel és szemészettel foglalkozott. Az I. világháború alatt a harctéri betegellátásnál végzett tevékenységéért több magas kitüntetésben részesült. Leszerelése után a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem szemészeti klinikáján tanársegéd, majd a Somogy megyei kórház szemész főorvosa lett. 1922-től ismét – az időközben Pécsre áttelepült – Erzsébet Tudományegyetem szemészeti klinikáján működött, ahol 1923-ban magántanári képesítést nyert. 1928-ban rendkívüli tanár, 1930-tól pedig a szemészet nyilvános rendes tanára Pécsett. Gazdag szakirodalmi tevékenységet fejtett ki hazai és külföldi szaklapokban. 1945 után Svájcban, később az NSZK-ban folytatott gyakorlatot. F. m.: A szembetegségek és szemtünetek összefüggése a szervezet egyéb betegségeivel (Bp., 1929).
FEKETE LÁSZLÓ (Marosnémeti, 1889 – Kolozsvár, 1947): romániai magyar operatőr. Isk. tanulmányait követően kitanulta a fényképészmesterséget. Janovics Jenő küldte operatőri ismereteket tanulni Bécsbe. Hazatérése után 1914-től a Corvin és a Proja cégnél felvételező, majd a laboratóriumi munkák irányítója volt, itt Janovics Jenő munkatársa, de együtt dolgozott Kertész Mihállyal, Garas Mártonnal is. A legjelentősebb erdélyi mester a tízes évekből, aki a gyakorlati munkában kamatoztatta fényképészmesteri képességeit. A húszas évek végén Fotófilm néven céget alapított, és mint fényképész és keskeny oktatófilmek készítője tevékenykedett. I. f.: Bánk bán (1914); Liliomfa (1916); A dolovai nábob leánya (1916); Csaplárné a betyárt szerette (1917, rövid játék); A tanítónő (1917); A Gyurkovics lányok (1917); A vén bakancsos és fia, a huszár (1917); Hotel Imperial (1917); Palika (1918); A medikus (1918); Világrém (1920, román); A szakállas ember (1923, román); Halló, Amerika! (1926, román).
