Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-07-26 11:56:44
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
17. SIMON BLANKA, Simon Norbertné (Arad, 1878. júl. 26. – Bp., 1959. szept. 27.): szakíró. Cikkei erdélyi, később fővárosi napilapokban és szaklapokban jelentek meg, és azokban, valamint számos rádióelőadásában női problémákkal, lakáskultúrával és az otthon művészetével foglalkozott. A Magyar Nők Társasköre és a Dolgozó Nők Clubja alelnöke volt. Szerkesztette A dolgozó nő otthon (Bp., 1960) c. kiadványt. Fontos munkája a Házi mindentudó (Bp., 1946).
18. BEDŐHÁZI JÁNOS (Szászvesszős, 1853. júl. 27. – Marosvásárhely, 1915. jún. 23.): tanár, író. 1870-73-ban a bp.-i műegyetemen, 1875-től a kolozsvári egyetemen tanult. 1881-ben vegytan-természettani tanári oklevelet szerzett. 1881-től a marosvásárhelyi Református Kollégium tanára, majd 1887-től 1890-ig igazgatója. 1892-93-ban a Marosvásárhely c. lap szerkesztője, 1901-től 1910-ig országgyűlési képviselő, eközben egy ideig a Független Magyarország főmunkatársa. Népszerűsítő természettudományos munkái mellett írt verseket, lefordította Anakreont. – Fő műve A két Bolyai (Marosvásárhely, 1898).
19. WARGHA ISTVÁN (Nádudvar, 1808. júl. 28. – Nagyvárad, 1876. márc. 12.): pedagógus, az MTA levelező tagja (1840). Tanulmányai elvégzése után előbb a nagyváradi iskola főgondnoka, majd a város főjegyzője volt. 1837-ben Tolnán az első óvónőképző intézet igazgatója, később egy magán-nevelőintézet tulajdonosa. Számos pedagógiai cikket és tanulmányt írt. Ezek a Mi kell a magyarnak? (Kassa, 1834); Terv a kisdedóvó-intézetek terjesztése iránt a két magyar hazában (Pest, 1843); A lélektudomány hatása a nevelésre (Pest, 1846).
DÁVID ANTAL (Kézdivásárhely, 1913. júl. 30 – Bp., 1988. júl. 26.): író, újságíró. Középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen és Bp.-en végezte, itt érettségizett 1932-ben. Az innsbrucki egyetemen gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott. Móricz Zsigmond biztatására kezdett írni a 30-as években. 1932-34-ben a kézdivásárhelyi Székely Újság levelezője volt. 1934-től a Brassói Lapok, később a kolozsvári Keleti Újság, 1941-45-ben a marosvásárhelyi Szövetkezés és a kolozsvári Magyar Nép c. lap belső munkatársa volt. 1945-ben Bp.-re települt, köztisztviselőként dolgozott, emellett szerkesztette az Angyalföld c. lapot. Írásai ezekben a lapokban, továbbá az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz, a Kelet Népe és a Híd c. lapban jelentek meg. – Művei: Hírek (Kolozsvár, 1935); Hazátlan voltam (Kolozsvár 1941); Üstökös a kéményen (Kolozsvár, 1941); Muzsikáló kút (Bp., 1969); A kolozsvári futár (Bp., 1972); Háromszék nem alkuszik (Bp., 1973); Erdély nagy romlása (1-3. Bp., 1977); A tanú (Bp., 1981); Az első felvonás (Bp., 1982); A szolgadiák (Bp., 1983).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.