Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk
(Folytatás április 6-i lapszámunkból)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
Görgényi Dániel (Szászrégen, 1898. ápr. 9. – Bp., 1978. febr. 18.): gépészmérnök, honvéd vezérőrnagy. Marosvásárhelyen érettségizett (1915). Az I. világháború kitörése után édesanyjával Ceglédre költözött, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár alkalmazottja lett. 1917 őszén bevonultatták; 1918–19-ben a székely hadosztályban harcolt. 1920 nyarán Bécsen át Bp.-re utazott, belépett a nemzeti hadseregbe. Egyéves utászátképzés után a bp.-i műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett (1928), majd 1928-30-ban tényleges tiszti tanfolyamot végzett. 1930-ban Szegeden a 3. utászzászlóalj hadnagya, majd főhadnagya, 1934-től a Honvédelmi Minisztériumban főelőadó, 1937 őszétől Szombathelyen a III. hadtestparancsnokság századosa. A frontra vitték (1942), a harcok során megmaradt zászlóaljtársaival együtt átállt a szovjet csapatokhoz (1943. jan.). Krasznogorszkban antifasiszta iskolát végzett, frontagitátorként tevékenykedett (1944. márc.-júl.). Frontkatonaként tért haza 1945. febr.-ban. Debrecenbe vezényelték, ahol a németek ellen szervezett 1. és 6. hadosztály felállításában segédkezett; mint zászlóaljparancsnok részt vett Ausztria felszabadításában. 1946–52-ben a Honvédelmi Minisztériumban osztályvezető, 1948-tól vezérőrnagy. 1952-től az Országos Tervhivatalban dolgozott. 1956-ban a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség kormánybiztosa volt, majd 1957-től 1964-ig, nyugdíjazásáig a Központi Műszaki Anyagraktár parancsnoka. – M.: Signum laudis. Egy katona emlékiratai (visszaemlékezések, Bp., 1968).
Nyárai Antal (Nagyenyed, 1868. v. 1869. ápr. 13. – Bp., 1920. febr. 27.): színész. 1887-ben Rozsnyón lépett színpadra, később megfordult Nagybányán (1893), Miskolcon (1894–96), Pozsonyban, Sopronban, Aradon, Fiuméban, Hódmezővásárhelyen (1897), Nagyváradon (1898). 1902-ben a bp.-i Népszínház szerződtette. A Népszínház felbomlása után, 1907–20 között ismét sokat hányódott a fővárosi és a vidéki színházak között (Modern Színház Kabaré, Bonbonière Cabaret, Apollo Kabaré, Medgyaszay Színház, Royal Orfeum, Király Színház, Szeged, Bécs stb.). Senki c. operettjét – Barna Izsó zenéjével – 1903-ban a Népszínház mutatta be. – F. sz.: Rettegi Fridolin (Schönthan: A szabin nők elrablása); Pfefferkorn (Lehár: Drótostót). – I. f. Az utolsó bohém (1912), Ágyú és harang (1915), Mágia (1917), A gavallér fegyenc (1919).
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta
