Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk
(Folytatás február 9-i lapszámunkból)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
SZÁNTÓ PÁLNÉ, STANESCU LÍVIA (Sepsiszentgyörgy, 1928, febr. 23. – Bp., 1974. márc.): pedagógus, újságíró. A Mo.-i Románok Demokratikus Szövetsége hivatalos lapjának, a Foaia Nostră c. román nyelvű újságnak belső munkatársa (1960-71). Írásaiban, riportjaiban a mo.-i román nemzetiség életét, hétköznapjait mutatta be. Rövid ideig a Tankönyvkiadónál dolgozott (1971), ezután haláláig az Országos Pedagógiai Intézet főisk. adjunktusa. A mo.-i román nemzetiség oktatásügyével foglalkozott.
ADY MARISKA (Hadad, 1888. febr. 26. – Bp., 1977. febr. 4.): költő, elbeszélő. Ady Endre unokatestvére. (Apja ~ Sándor körjegyző, ~ Endre nagybátyja.) Bp.-en szerzett tanítói oklevelet. Kezdetben novellákat és tárcákat írt. Az I. világháború idején megözvegyülvén, a háború rettenetét versekben fejezte ki. Lírai képalkotásában ~ Endrét követi. Írásai főleg erdélyi lapokban jelentek meg. Családi visszaemlékezései Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endrére c. gyűjteményében (I., Bp., 1961) is szerepelnek. Betegsége miatt korán elhallgatott. M.: Sok ború – kevés derű (elb., rajzok, Zilah, 1907); Én az őszben járok (versek, Székelykeresztúr, 1924, bővítve: Kolozsvár, 1925).
ALBRECHT DEZSŐ (Bánffyhunyad, 1908. febr. 26. – Párizs, 1976. szept. 6.): ügyvéd, politikus újságíró. Apja ~ Lajos bánffyhunyadi ügyvéd, a Kós Károly alapította Magyar Néppárt elnöke, majd a Magyar Szövetség alelnöke volt. A kolozsvári ref. kollégiumban érettségizett, jogot a kolozsvári román egyetemen végzett. 1936-tól ügyvéd szülővárosában. 1936-tól 1944-ig a Hitel c. folyóiratot szerk. 1937-ben tagja volt a Vásárhelyi Találkozó előkészítő bizottságának, és a találkozón ő tartotta a bevezető előadást. 1938-ban a kalotaszegi ref. egyházmegye gondnoka. 1939-40-ben a Magyar Népközösség társadalmi szakosztályának titkára. 1940-től 1944 őszéig képviselő a magyar parlamentben; 1941 tavaszától az Erdélyi Párt ügyvezető elnöke. 1944 szept.-ében Bp.-re költözött, de az országgyűlés munkájában nem vett részt. 1945-től fakitermeléssel foglalkozott. 1947-ben a román hatóságok ki-kérték mint háborús bűnöst. A letartóztatás elől Párizsba emigrált, ahol kezdetben urasági kertészként dolgozott. 1951-1953 között a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1953-tól a strasbourgi Szabad Európa Kollégium tanulmányi igazgatója. Belső munkatársa volt a Mikes Imre-Gallicus által 1947-1952 között Párizsban szerkesztett Nyugati Hírnöknek. 1950-től 1955-ig az Erdélyi Szemle c. lap kiadója és szerkesztője volt. Az 1948-ban megalakult Magyar Nemzeti Bizottmány vezetőségi tagja. Cikkeit az Új Látóhatár, a Katolikus Szemle is közölte. F. m.: Merjünk magyarok lenni (Kolozsvár, 1944).
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta
