Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Január
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
Január
AJTONY, ACHTUM, OCHTUM (? – 1028 körül): vezér. A Maros és Körös vidékén megtelepedett törzs feje. Törzse területét saját fejedelemségévé akarta tenni. Politikai megfontolásból felvette a keresztséget a bulgáriai Vidinben a keleti egyház rítusa szerint. Ez azonban életmódján mit sem változtatott, pl. többnejűségben élt. Bizánci térítő papokat hívott területére, s székhelyén, Marosvárott Keresztelő Szent Jánosról elnevezett görög kolostort alapított. Mint hatalmas tarto-mányúr szembenállt Szent István államszervezési törekvéseivel, aki sereget küldött ellene Csanád vezetésével. Ajtony a csatát elvesztette, ő maga elesett, s levágott fejét Istvánnak küldték el.
KÁN LÁSZLÓ (? – 1318 körül): erdélyi vajda (1297-1315). Apja ~ Gyula. Lehetséges, hogy már 1297 előtt is vajda volt. III. András, majd Vencel híve, Erdélyben független tartományúri hatalmat épített ki. Ottó király ~ leányát akarta feleségül venni, s amikor Erdélybe ment, ~ elfogta, és a koronát is elvette tőle. Ezzel elősegítette Károly Róbert győzelmét, bár nem volt híve: Gentilis rávette, hogy Károlyt már az 1308-i választáson elismerje, de a koronát csak hosszas tárgyalás után, 1310. júl. 1-én adta ki. Jutalmul megtarthatta az erdélyi vajdaságot. 1315-ben történt felmentése után Borsa Kopasz Erdélyben meghúzódó híveivel együtt fellázadt. Hatalma megrendült, várnagyai elhagyták, fiai a szerb királyhoz menekültek.
EÖSSI ANDRÁS; ŐSI (? – 1598-1602 között): székely főnemes, a szombatosok szektájának alapítója Mo.-on. Nem iskolázott teológus, de sok teológiai munkát írt (szombatos káté, imakönyv stb.), amelyek kéziratban maradtak. Péchi Simont, a későbbi erdélyi kancellárt és a szombatosok támaszát fiává fogadta.
FOGARASI ISTVÁN (17. sz.): református lelkész. Élete ismeretlen. 1648-ban lugosi lelkész. Román nyelvre fordította a Heidelbergi Kátét, mely meg is jelent Gyulafehérváron 1648-ben. A zsoltárokat is lefordította román nyelvre, de ezek nem jelentek meg. – Irod. Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között (Kolozsvár, 1940); Tamás Lajos: F. I. kátéja (Kolozsvár, 1942); Mózes András: Az erdélyi román reformáció kátéirodalma (Kolozsvár, 1942).
RETTEGI GYÖRGY (?, 1718 – ?, 1786): emlékiratíró. Előkelő erdélyi köznemesi család sarja. Doboka vm. pénztárnoka, majd 1738-tól 1771-ig alispánja. Emlékirata hű tükre a nemesség mindennapi életének, gondolkozásának. Az emlékirat nemrég előkerült 2. részét a gyulafehérvári Batthyaneum őrzi. – M. Rettegi György jedzegetései 1759 – 67. (kiadta Torma Károly, Hazánk, 1884-1885).
SIKÓ MIKLÓS (Septér, 1818 – Marosvásárhely, 1900. máj. 5.): festő. Részt vett a szabadságharcban, majd Münchenben képezte magát. Vándorpiktorként Erdélyben, főleg Kolozsvárt és Marosvásárhelyen nagyszámú (kb. 400) miniatűr, akvarell, olaj és kőrajzos arcképet készített.
BÁRÁNY GERŐ (Dés, 1878. jan. 9. – Bp., 1939. máj. 2.): jogász, jogbölcseleti író. 1900-34 között a közoktatásügyi minisztériumban teljesített szolgálatot; mint helyettes államtitkár ment nyugdíjba. 1926-tól a tudományegyetemi közgazdasági karon a filozófia meghívott előadója volt. Mint jogbölcseleti szakíró szubjektív idealista álláspontot képviselt. – M. Kant Immánuel (Kolozsvár, 1904); Jogbölcselkedés (Bp., 1904); Bűn és bűnhődés (Bp., 1906); Ethikai előadások (Bp., 1915); Ethikai világrend útjelzői (Bp., 1925); Philosophiai essaik (Bp., 1930).
Összeállította: Kuti Márta
