Híres erdélyi magyarok
2015-06-04 14:13:50
- Kuti Márta
Júniusi évfordulók, 2015
Júniusi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Gorove László (Szamosújvár, 1780. jún. 2 – Pest, 1839. márc. 11.): író, az MTA l. tagja (1835) Kolozsvárott bölcsészetet hallgatott, itt 1796-ban fiatal társaival Kotzebue Embergyűlölés és megbánás c. darabját adta elő, 1800-ban a pesti egyetemen jogot kezdett tanulni, de tanulmányait abbahagyva családi birtokára vonult gazdálkodni, és az irodalomnak és a tudományok támogatásának élt. 1839-ben testvérével, ~ Istvánnal együtt 1000 forintos alapítványt tett az MTA-n széptani és művelődéstörténeti művek jutalmazására. Drámákat, történelmi, földrajzi értekezéseket, erkölcstani műveket írt. F. m.: Az érdemes kalmár (az első m. iránydráma, Buda, 1807); A jegyesek Carthagóban vagy a nagy Scipio (németből magyarított r. Buda, 1807); A férjfiúnak tökéletességei (Pest, 1823); Eger városa történetei (Pest, 1828).
Harag György (Margitta, 1925. jún. 4 – Marosvásárhely, 1985. júl. 10.): romániai magyar rendező, műfordító. A középiskolát Nagyváradon végezte, 1946-tól az akkor még Kolozsvárt működő Szentgyörgyi István Színművészeti Főisk. színész- és rendező fakultásának hallgatója volt. Már főiskolás korában a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, 1949-től a színház ig. bizottságának tagja. 1953-1956 között a végzős tanfolyamból Nagybányán színházat alapító társ, majd annak átköltözése után a Szatmári Állami Magyar Színház ig.-ja. 1960-ban a marosvásárhelyi színházhoz szerződött, 1962-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, majd 1963-66-ban a Ploieşti-i Állami Színház rendezője. 1966-ban ismét Marosvásárhelyre szerződött, s elkezdődött pályájának „nagy korszaka”, amelynek legjelentősebb alkotásai Nagy István Özönvíz előtt c. drámájának újrafelfedezése, Barta Lajos Szerelem c. drámájának 1971-ben országos első díjat nyert korszerű színpadra vitele, s Az ember tragédiája új felfogású rendezése a
„reteatralizált” színházban. 1975-ben újra átszerződött a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz. Az itt rendezett darabokkal (Páskándi Géza: Tornyot választok; Asztalos István: Fekete macska, s leginkább Sütő András négy drámájával: A lócsiszár virágvasárnapja; Csillag a máglyán; Káin és Ábel; A szúzai menyegző) – a színjátszást szellemi fórummá, a sorsproblémák megfogalmazójává emelte. Sikerei közé tartozik az Éjjeli menedékhely kolozsvári bemutatása, vagy a Jugoszláviában, Újvidéken rendezett, a nemzetközi szakmai közvéleményben is visszhangot keltett Csehov-ciklus (Három nővér; Cseresznyéskert; Ványa bácsi). A színházak játékrendjét gazdagította fordításaival is. Magyarításában játsszák Arbuzov Tánya (társszerző Kovács Ferenc) és Csehov Platonov c. színművét. Rendezői utasításokkal látta el Maria Baratasvili Szitakötő c. vígjátékának fordítását (Nagyvárad, 1960). Többször rendezett Mo.-on: Nagy István: Özönvíz előtt (Nemzeti Színház, 1976); Székely János: Caligula helytartója (Gyulai várjátékok, 1978); Osztrovszkij: Vihar (Győr, 1979); Móricz Zsigmond: Úri muri (Vígszínház, 1981).
Balogh Ödön (Szászrégen, 1895. jún. 5 – Marosvásárhely, 1972. dec. 31.): romániai magyar nyelvész, néprajzkutató. Középisk. tanulmányait Marosvásárhelyen, az egy.-et Kolozsváron végezte. Középisk. tanár 1920-tól Marosvásárhelyen, 1923-tól Szászrégenben, 1919-től Szamosújváron. A csángó nyelvjárás igetöveiről írt dolgozatával 1944-ben szerzett doktorátust. 1951-től a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben volt német lektor és könyvtáros, később egy ideig lektorként dolgozott a marosvásárhelyi Pedagógiai Főisk.-n. Rendes tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és levelező tagja a müncheni Goethe Intézetnek. Részt vett a Kemény Zsigmond Társaság munkájában is. Tanulmányai jelentek meg a gyimesi csángó folklór és a marosvásárhelyi fazekasszókincs tárgyköréből a Magyar Nyelv, az Erdélyi Múzeum és a kolozsvári Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények c. folyóiratban. F. m.: Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról (Kolozsvár, 1942).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
