Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-05-24 12:21:38
Májusi évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
13. GYARMATHY ZSIGMONDNÉ, HÓRY ETELKA (Magyar-gyerőmonostor, 1843. máj. 28. – Kolozsvár, 1910. ápr. 9.): író, néprajzi gyűjtő. 1861-ben népköltészeti anyagot gyűjtött szülőfalujában Gyulai Pál számára. 1862-től Bánffyhunyadon élt. Az 1885. évi országos kiállításon kalotaszegi parasztszobát mutatott be. A népi díszítőművészet iránt ébredő érdeklődés hatására néprajzi gyűjtést végzett e témakörben, felélesztette s bel- és külföldi piaclehetőségek megteremtésével jövedelmező háziiparrá fejlesztette Kalotaszegen a korábban már elhagyott, ún. varrottas hímzéstechnikát. Elbeszéléseit és néprajzi cikkeit 1874-től közölték a folyóiratok. Számos – főként Kalotaszeg életét ábrázoló – regénye és novelláskötete jelent meg. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. – Fontosabb művei: A regényes feleség (r., Bp., 1885); Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából (Bp., 1896); Régi urak, új parasztok (elb., Bp., 1896); Három leány regénye (Bp., 1898); Az új hajtások (r., Bp., 1902).
14. GIDÓFALVY ISTVÁNNÉ, PATAKY ETELKA (Dicsőszentmárton, 1898. máj. 28. – 1985. ? ): festő. Dobokán, Kolozs megyében élt és alkotott. Első mestere 1912-ben Romek Árpád volt. Tanulmányait 1914-1915 között Münchenben, Fritz Bergner de Latournál folytatta, majd a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Romek Árpád, Tatz László és Deák-Ébner Lajos irányítása mellett, 1917-1919 között. 1923 nyarán részt vett a Thorma János irányításával működő nagybányai szabadiskola munkájában, majd tagságukhoz is tartozott. Önálló kiállításait a kolozsvári Művészeti Szalonban rendezték meg (1925, 1928, 1930). Fontosabb kiállításai Marosvásárhelyen (1927, 1930), Brassóban, Sepsiszentgyörgyön (1929) voltak. Részt vett a bukaresti Salonul Oficial csoportkiállításon. Tagja volt a Romániai Képzőművészek Egyesületének. Szívesen festett falusi tornácos házakat, hangulatos plein air felfogású tájképeket. Jellegzetes művei: Torockói udvar, Faluvége télen (olajképek). Munkáinak egy része a Kolozsvári Etnográfiai, az Erdélyi, és a Székely Nemzeti Múzeumba kerültek.
15. SZENTIVÁNI MIHÁLY (Nyárádgálfalva, 1813. máj. 30. – Kolozsvár, 1842. dec. 10.): költő, író, publicista. Kolozsvárott tanult, 1833-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Az 1834-i erdélyi országgyűlésről kéziratos tudósításokat készített. Az 1841-i erdélyi országgyűlésen az ellenzék politikája mellett szállt síkra, ellenfelei emiatt meghiúsították követté választását. Versei (köztük számos dala), elbeszélései, cikkei és erdélyi úti jegyzetei a korabeli erdélyi folyóiratokban jelentek meg. Egyik legjelentékenyebb harcosa volt az uniónak, a demokrata elveknek. – Művei kiadásai a Szentiváni Mihály munkái (kiadták Kemény Zsigmond és Kriza János, Kolozsvár, 1843); Szentiváni Mihály összes költeményei (Bp., 1930).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.