A kormányon csattant a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási botrány. Az előző politikai kabinet által hátrahagyott gazdasági döntések után ismét egy olyan gond szakadt a technokraták nyakába, amelyet másnak kellett volna megelőznie.
A kormányon csattant a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási botrány. Az előző politikai kabinet által hátrahagyott gazdasági döntések után ismét egy olyan gond szakadt a technokraták nyakába, amelyet másnak kellett volna megelőznie. Persze teljesen nem tudják megoldani, csak egy sürgősségi rendelettel keretet rajzoltak, amelyet már a törvényhozásnak kell tartalommal kitöltenie. És veszélyesen fogott hozzá.
Ami most látszik a biztosítási botrányból, a szállítók egymást érő demonstrációi, melyek tegnap országos tüntetésben csúcsosodtak ki, az voltaképp következmény. Annak a következménye, hogy a biztosítási felügyelet és a törvényalkotók jó hosszú időn át nem végezték megfelelően a munkájukat. Olyan szabályokat kellett volna alkotniuk és a betartásukat felügyelniük, amivel megelőzhető lett volna ez a helyzet.
A biztosítási felügyelet dolga lett volna például referenciaárat meghatározni, ezáltal megelőzhető lett volna az, hogy egyes biztosítók az alacsony díjak révén hasítsanak maguknak nagyobb szeletet a piacból. Elemzők szerint a közelmúltban csődbe ment két társaság fenntarthatatlanul alacsony árakkal dolgozott, és erre fizettek rá. A bedőlésüket követő drágulási hullámhoz pedig az is hozzájárult, hogy a becsődölt cégek ügyfeleinek kárigényeit abból a garanciaalapból kell fedezni, amit a többi biztosító ad össze, tehát a piac többi szereplőjére is kihatott a két legnagyobb társaság csődje.
Ha a biztosítási felügyelet viszont tényleg felügyeletként működött volna, akkor régen kellene már annak a referenciaárnak léteznie, amit a szenátusban most elfogadott törvényjavaslat vezetett be. Az még talány, hogy ez miként fog működni a gyakorlatban, mert a törvényhozók a nagy lendületben már a ló túloldalán készülnek földet érni. A tervezet egyik benyújtója szerint legalábbis állami biztosítót kellene létrehozzon a kormány, hogy az piaci versenyt teremtve alacsonyan tartsa az árakat. Ez a javaslat pont olyan visszás helyzethez vezethet, mint az, hogy a piacot mostanig árfelügyelet nélkül hagyták, csak azzal a különbséggel, hogy ennek az anyagi következményeit nemcsak a járműtulajdonosok fizetnék meg, hanem az összes adófizető. Mert az állami biztosítót csak az adófizetők pénzén lehet létrehozni, és ahhoz, hogy ez a piacot alacsony árakkal nyomás alatt tudja tartani csődveszély nélkül, az kellene, hogy az alacsony díjakból nem fedezhető kárigényeit azok is fizessék, akik semmilyen módon nem érintettek a kérdéskörben, nem lévén járműtulajdonosok. Ha már évtizedes tétlenség után végre kitalálták, hogy ezt a hatalmas pénzeket megmozgató piacot szabályozni kellene, bőven elég lenne, ha nem esnének egyből bele a túlszabályozás hibájába.
