Hétvége a hóban

Azok a gyermekek, akik a télen nem jutottak el a hegyekbe, február utolsó napjaiban és az első márciusi hétvégén bepótolhatták a szánkózást, hógolyózást. De megfelelnek-e a célnak, biztonságosak-e a havazásban szánkósok, műanyag lapátosok ostromja alá kerülő lakótelepi domboldalak? – rövid körutunkon ennek próbáltunk utánanézni.

A kövesdombi gyermeknép számára az unitárius templom mögötti domboldal az egyik legnépszerűbb szánkózóhely. Ottjártunkkor is egymás után ereszkedtek a fából, műanyagból készült „járművek”, pár kisebb gyermek pedig a legbiztonságosabb, nejlonszatyros módszert választotta. Bántódásuk persze a lapáton, tányéron csúszóknak sem eshetett – még akkor sem, ha kellékeiket egymáshoz illesztve „vonatoztak” –, a gyorsabban sikló, hagyományos szánkók közül azonban jó pár az úttesten állt meg. Az utca túloldalán szintén nagy volt a nyüzsgés, egy tömház alatti lejtőn indultak mindegyre a pár másodperces szánkóversenyek, hógolyócsaták. 

Egy édesapa a domb aljában várta, hogy lánya újra meg újra leereszkedjen.

 – A nyolcvanas években én is itt csúszkáltam, de akkor nem tíz-húsz, hanem hetven-nyolcvan gyermek szórakozott ezen a helyen. Igaz, akkoriban még nem volt ilyen hepehupás a terep, korlát sem volt a lejtő aljában. Véleményem szerint teljesen fölösleges, mert úgysem kapaszkodik meg benne senki, aki nehezen jár, az el sem indul az emelkedőn. Ha viszont a gyermekek nekimennek a szánkóikkal a betoncsöveknek, megsérülhetnek – mondta az aggódó szülő, aki úgy gondolja, a gyermekek számára nincsen alkalmas szánkózóhely a városban.

A Kövesdomb másik felében, az úgynevezett Hangya- (Furnica) lépcsőknél is szívesen ereszkednek a gyermekek. A fákat elnézve azonban ez sem a legmegfelelőbb hely a téli hancúrozásra.

A Somostetőn idén nem üzemelt a gumikerekes szánkópálya, erre az enyhe időjárás miatt nem volt lehetőség. Mircea Moldovan, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal illetékes osz- tályvezetője lapunk megkeresésére elmondta, hogy egyetlen hétvégére nem indítják be a szolgáltatást. A játszótéri Erdei Házikóban viszont egész télen ingyen lehetett szánkót kölcsönözni, ezt azonban egyszer sem vették igénybe a vásárhelyiek.

Ottjártunkkor csupán pár kisgyermek ereszkedett a szánkópályán, egy nagyobb, nyolcéves kisfiú pedig a pálya szélén hógolyót gyúrt. Édesanyjától megtudtuk, hogy mivel a November 7. negyedben laknak, a régi szerpentinre járnak szánkózni. Legszívesebben azonban felmennek a Bucsinra vagy a hévízi sípályára.

 – Azt hittem, rengetegen lesznek itt, de alig jött valaki. Hol vannak ilyenkor a gyermekek? Otthon, a számítógép előtt vagy egy bevásárlóközpont játszóházában? – tette fel a költői kérdést az édesanya, miközben kisfia a leparkolt szánkóhoz lépett, és elindult vele felfele, a pálya tetejére.