Hengermalom és szerszámnyélkészítés

Betonozott udvarra tér be a szekér, a deres igásló komótosan lépked, majd engedelmesen megáll, türelmesen várakozik, közben bennünket figyel. Gazdája eközben  leszedi a szemes gabonával teli zsákokat, a segédekkel felöntik a garatra, és pár perc múltán már indulhatnak is haza az őrleménnyel. 

Szabó Lajos és felesége a ‘90-es években szalmakalap-készítéssel és seprűkötéssel is foglalkozott, elmondásuk szerint azonban a kínai kalapok kiszorították a piacról a helyi terméket, így lassan felhagytak vele, és más megélhetési lehetőségeket kerestek. Vámosgálfalván vásároltak ingatlant, azóta a gazdálkodás mellett hengermalmot működtetnek, ahol állatok számára vegyes takarmányt, de kukoricalisztet és -kását is őrölnek, ennek most az idénye, mert a környékbeliek a töltött káposzta készítéséhez  is használják – kapcsolódik be a beszélgetésbe a háziasszony. 

Amint a házigazda elmondta, 1974–’97 között a dicsőszentmártoni Tehnolemn bútorgyárban dolgozott esztergályosként, a szakmáját mindmáig folytatja, a megrendelések függvényében. Szerszámnyeleket készít, darabjukat tíz lejért értékesíti. Arra a kérdésre, hogy mi a jó szerszámnyél készítésének titka, elmondta, hogy mindenekelőtt a környéken lévő gyertyán- és akácfából dolgozik, alapvető feltétel a nyélnek való darabot szálára vágni ahhoz, hogy használat közben, fizikai megterhelésnek kitéve se repedjen el. A szerszámnyelekhez használt alapanyag, a gyertyán- és akácfa űrméterét 120 lejért vásárolja.