Helyzetkép a segítő szféra működéséről

Kerekasztal-beszélgetést kezdeményezett a szociális téren dolgozó marosvásárhelyi civil szervezetekkel az elmúlt héten a Telefonos Szeretetszolgálat. A találkozó egyik célja, hogy külföldi vendégeik, a hollandiai és németországi telefonos szeretetszolgálatok képviselői átfogó képet kapjanak a romániai szociális helyzetről. 

Sajó Norbert, a Telefonos Szeretetszolgálat vezetője lapunknak elmondta, van egy telefonos szeretetszolgálatokat tömörítő szervezet, amelynek HIP (Help in practice), azaz segítség a gyakorlatban a neve, és tagjai Romániában, Kamerunban, Kazahsztánban, Bulgáriában, Németországban és Hollandiában működő telefonos szeretetszolgálatok. A kétévente sorra kerülő találkozó helyszíne most Románia, ezért interaktív programot találtak ki az ide érkező vendégeknek. 

– Elvittük őket többek között a Petry múzeumba kolbászt tölteni, valamint ellátogattunk egy támogatónkhoz. Fontos számunkra, hogy ne kizárólag a mi látásmódunk érvényesüljön, hanem teret adjunk egy tágabb látókörre. Hogy bemutassuk nekik a romániai szociális helyzetet, úgy döntöttünk, hogy összehívunk tíz civil szervezetet, ezek közül hét el is jött. Úgy gondoljuk, hogy őket hallgatva sokkal színesebb és teljesebb képet kapnak a vendégeink. Ugyanakkor a civil szervezeteknek is hasznos lehet, ha egymással találkoznak, hátha sikerül hagyományt teremteni ebből. Van a városban egy civil szervezetek fóruma, de az többnyire kimerül a különféle sérelmek, pl. akkreditációs nehézségek megtárgyalásában. Márpedig nagyon fontos számunkra, hogy olyan dolgokról is tudjunk beszélni, amik előre viszik a szervezeteket. Fontos, hogy felvillantsuk annak a lehetőségét, hogy időnként leülhetnénk együtt, hogy végiggondoljunk egy-egy konkrét szociális helyzetet – fejtette ki Sajó Norbert.

Finanszírozási gondok 

A találkozón részt vettek az Unitarcoop Alapítvány, a Divers egyesület, az Ügyes Kezek Alapítvány, a Máltai Szeretetszolgálat, a Hifa Románia Egyesület, a Gyulafehérvári Caritas, valamint a Diakónia Keresztyén Alapítvány képviselői. A tevékenységük ismeretetése során számos nehézség is terítékre került, amibe segítő munkájuk során a civil szervezetek ütköznek. Annak ellenére, hogy zömében olyan feladatokat látnak el, ami valójában az állam kötelessége lenne, arra kényszerülnek, hogy a működéshez szükséges anyagiak nagy részét pályázatokból, adományokból teremtsék elő. Magdó Orsolya, az értelmi és mozgássérült felnőtteket felkaroló Ügyes Kezek Alapítvány igazgatója elmondta, míg 1996-ban nyolc, ma már 50 fiatal felnőttel foglalkoznak naponta nappali központjukban, négy éve pedig lakóotthont is üzemeltetnek. Létrehoztak egy védett műhelyt is, ami néhány értelmileg sérült fiatalnak biztos munkahelyet jelentett, ám ennek a működését a nemrég módosított törvénykezés ellehetetlenítette. Bedolgoztak egy gyógyszergyárnak, az ebből származó bevétel igen nagy segítség volt a működéshez szükséges anyagiak előteremtésében, viszont a kedvezőtlen irányba módosult törvénykezés miatt jelentősen csökkent az ebből származó bevételük. Magdó Orsolya szerint a tavalyi költségvetésüknek mindössze 10 százaléka származott állami támogatásból. Nehezményezte, hogy hiába szerzik meg az akkreditációt, hiába tesznek eleget az összes feltételnek, amit az állam megkövetel, évente meg kell pályázniuk az állami támogatást, amit vagy megkapnak, vagy nem, vagy éppen nem annyit kapnak, amire számítanak. – Ha megnézzük az ezen a téren dolgozók bérét, akkor egyértelmű, hogy ez szolgálat – fűzte hozzá. Csata Éva, a Hifa Románia igazgatója, és Simon Judit, az egyesület elnöke a segítő tevékenységeik ismertetése mellett nagyszabású terveikről is beszámoltak, a legjelentősebb a Hifa Park projekt, amiben sajnos nem sikerül előrelépniük, holott óriási szükség van egy lakóotthonra, ahol elsősorban olyan sérült személyek találnának otthonra, akiknek már nem élnek a szüleik, és nincsenek közvetlen hozzátartozóik, akik felvállalnák a gondozásukat. Sajnos a mai napig csak az építéshez szükséges területet sikerült megvásárolni Pókakeresztúron, a megvalósításhoz szükséges több mint ötmillió eurót pályázati úton szerették volna megszerezni, ám a kiírások nem úgy alakultak, mint ahogy számították, így a pályázatot nem tudták benyújtani. A jelenlegi kiírás szerint nappali központra lehet pályázni, mivel az a mentalitás, hogy a sérülteket nem bentlakórendszerben kell ellátni. A másik fontos céljuk egy saját központ létesítése Marosvásárhelyen, ahol a rendezvényeik helyet kaphatnának. Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója elmondta, a fő tevékenységi területük az otthoni idős- és beteggondozás. Hét megyében vannak jelen, és a több mint hatszáz munkatárssal, illetve az állandó és alkalmi önkéntesekkel évente több ezer személyt karolnak fel. Az igazgató hangsúlyozta, Romániában, Erdélyben ilyen volumenű munkát nem lehet kizárólag önkéntes alapon végezni. Mint mondta, az utóbbi időben igen megcsappant a támogatás, ennek ellenére igyekeznek a végsőkig kitartani ellátottaik mellett. Maros megyében közel harminc helyi önkormányzattal működnek együtt, és mintegy háromezer személyhez jutnak el rendszeresen. 

Kevesen vállalnak beteggondozást, bár nagy az igény rá

Kántor Viola, a Diakónia Keresztyén Alapítvány szociális munkása szóvá tette: mivel nagyon sok olyan család keresi meg őket, amelyek idős, beteg, esetleg ágyhoz kötött hozzátartozó mellé keresnek napi 6-8 órára gondozót, felvállalták, hogy közvetítenek a kereslet és kínálat között. Tíz-tizenöt olyan személy szerepel az adatbázisukban, akik nem az alapítvány munkatársai, de vállalnák idősek, betegek ellátását. Így, ha valaki hozzájuk fordul, hogy gondozót keres akár napi 6-8 órára, esetleg ágyhoz kötött, pelenkázásra szoruló rokon mellé, vagy éppen olyant, aki naponta háromszor ételt visz egy-egy idősnek, akkor feljegyzik az elérhetőségét, és megpróbálják összehozni valakivel, aki vállalná. 

A szociális gondozó hozzátette, ahhoz viszonyítva, hogy mekkora az igény, nagyon kevesen vannak, akik ilyen teendőket vállalnak. 

Heinrich Baumann, a németországi telefonos szeretetszolgálat képviselője elmondta, egy 330 ezer lakost számláló városban működnek, ahol vasárnaponként húszezer ember látogatja a templomokat, közel harminc gyülekezet tartja a kapcsolatot, hogy közösen tegyenek a társadalomért. – Elsősorban nem férjezett, vagy elvált, gyerekeiket nevelő nők, idősek vagy betegek fordulnak hozzánk. Mi megosztjuk az információt a lehetőségekről, ahová segítségért lehet folyamodni. Van egy adatbázisunk, ahol nyilvántartunk több mint száz segítőt. Ennek köszönhetően átlátjuk, hogy az egyes esetekben ki az, aki a legjobban tudna segíteni. Három év alatt 350 segélykérésnek tettünk eleget, például volt olyan, aki a vízlefolyó megjavításában kért segítséget, de olyan is, aki cipekedésben. Általában azt szoktuk mondani, hogy legtöbb 14 napon belül megpróbálunk eleget tenni a kérésnek, ugyanis a legtöbb segítőnek munkahelye, családja van, nem mindig tudnak azonnal rendelkezésre állni. 

Amikor nincs mit enni, nem késhet a segítség 

Sajó Norbert hangsúlyozta, a külföldi telefonszolgálatokhoz érkező kérések igen eltérőek a romániaiaktól. – Nagyon érdekes, hogy például Kamerunban a kerékpárokhoz kötődik a legtöbb kérés, ugyanis ott az emberek ezzel járnak munkába, iskolába, így ha a járgánnyal gond van, az a munkahelyre való eljutást veszélyezteti. Németországban, Hollandiában például kertrendezéshez, valaminek a megjavításához vagy az újság elolvasásához kérnek segítséget, tegyük fel, ha valaki annyira idős, hogy nem boldogul egyedül. Ilyen körülmények között 10-14 napon belül eleget tudnak tenni ezeknek a kéréseknek. Nálunk, az esetek sürgőssége miatt, nagyon fontos, hogy reális időben érkezzen a segítség. Ha valaki felhív – volt már példa rá –, és elmondja, hogy három napja nem evett, azt nem lehet rábízni a véletlenre, és még kevésbé azt mondani, hogy 14 napon belül érkezünk az élelemmel. Ebben találtuk meg a helyünket, ugyanis a nagyobb civil szervezetek a bonyolultabb struktúra, a szerteágazó tevékenységek és a sok alkalmazott mellett nehézkesebben mozognak. Utána vállalják bizonyos rendszerességgel, akár hosszú távon, hogy segítenek, de az első segélykéréstől számított két-három hét alatt, amíg megtaláljuk azt a szervezetet, amely hosszú távon felvállalja a segítséget, közbelépünk. Krízishelyzetben lévőknek nyújtunk azonnali segítséget, például hazamegy az egyén a háziorvostól, aki felírta a gyógyszert, de nincs amiből kiváltani, bár azonnal be kellene vennie – mutatott rá. Mint mondta, akadnak visszaélések is, átlagban tíz kérésből kettő-három ilyen, amikor a helyszínre érve a munkatársaik azzal szembesülnek, hogy nem egészen úgy fest a helyzet, ahogy a hozzájuk forduló telefonon elmondta. – De valójában ezek az alkalmak is lehetőséget nyújtanak arra, hogy bejussunk olyan helyekre, ahol esetleg régóta nem járt szomszéd vagy ismerős, és kérdéseket tehetünk fel. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben az élelemhiány hátterében súlyos pénzbeosztási gondok, kapcsolati problémák állnak, és ezekre vezethető vissza a nehéz helyzet, amiben az érintettek találják magukat. Nem ritka, hogy már-már követelőző hangnemben beszélnek a szeretetszolgálat munkatársaival, és meg vannak győződve, hogy nekik kijár a segítség, anélkül, hogy ők bármit is tennének sorsuk javítása érdekében. 

Sajó Norbert arra is rávilágított, hogy vannak helyzetek, amikor az ő feladatuk abban merül ki, hogy rávezetik a segélykérőt a megoldásra, ugyanis kívülállóként jobban átlátják a problémát, mint aki benne van. Egy alkalommal telefonon kereste meg őket egy nő, mondván, hogy bajban vannak, megműtötték a férjét, és nincs pénz a szükséges protézisre. A betelefonálóknak általában felteszik a kérdést, hogy a nehézségeik ellenére ők maguk miben tudnának másokon segíteni. A hölgy erre azt válaszolta, hogy szőlőtermő vidéken él, közel 200 liter bora van, és azt szívesen odaadná. A szeretetszolgálat munkatársai javasolták neki, hogy lelkészeket kérdeznek meg, megvásárolnák-e a bort az asszonytól, hogy gyűljön a pénz a protézisre. 

A találkozó végén Sajó Norbert egy segítségért hozzájuk forduló, nehéz helyzetben lévő, vidéki többgyerekes család helyzetét vázolta fel, hogy közösen próbáljanak megoldást keresni rá.