Helyünk van ezen a földön!

Minden embernek rendelt az Isten egy szülőföldet, és úgy érezzük, hogy ezen a földön és ezen a helyen nekünk küldetésünk van. A mózesi történetből az égő csipkebokor számomra azt üzeni, hogy ez a tűz a szülőföld szeretete, és ez megérint minket. Attól függően, hogy mennyire állunk közel ehhez a tűzhöz, ehhez az égő csipkebokorhoz, annyira érezzük a szülőföldnek a vonzását és azt, hogy nekünk itt, ezen a földön helyünk van – mondta szerdán a Bolyai téri unitárius templom udvarán Nagy László, az unitárius egyház főjegyzője, aki Lakatos Péter református és Papp Noémi evangélikus lelkésszel kérte Isten áldását az egybegyűltekre.

A székely himnusszal kezdődött és a magyar himnusszal zárult tegnap délután az a megemlékezés, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezett a nemzeti összetartozás napja alkalmával. Az ünnepi megemlékezésen részt vettek a történelmi egyházak képviselői, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, a magyarországi LMP egy küldöttsége, Peti András alpolgármester. A rendezvény díszvendége Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja volt.

 

Közjogi értelemben is össze-tartozik a magyar a magyarral

Zsigmond Barna kérdésünkre kijelentette: – Június 4-e a trianoni diktátum napja. Ezelőtt négy évvel a magyar országgyűlés egy jogszabályt hozott arra vonatkozóan, hogy ez a nap legyen a nemzeti összetartozás napja: a jövőbe próbáljunk tekinteni, és ne a múltba. Azt gondolom, ma már a határokat az Európai Unió feloldotta. Egy másik nagyon fontos körülmény az állampolgárság, ami közjogi értelemben is összeköti a magyart a magyarral. Ennek a napnak a sugallata most már az, hogy összetartozunk, Magyarország felelősséget vállalt a határon túli magyarokért, számít a határon túli magyarokra, ahogyan a határon túli magyarok is mindig számíthatnak Magyarországra.

 

A magyarság összetartozása nem lehet csak egy törvényben deklarált passzus

Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke kiemelte: – A magyarság összetartozása nem lehet csak egy törvényben deklarált passzus. A trianoni békeszerződés aláírásának napján elvették tőlünk az összetartozás érzését. Kétségtelen, megkérdőjelezhetetlen veszteség volt ez a magyarság számára, amely miatt feltörő érzéseinkkel közel egy évszázadig küszködtünk. (…) Mára az érzéseink egyre jobban letisztulnak, egyre erősebbek vagyunk ahhoz, hogy a felőrlődés helyett megújuljunk, megerősödjünk e tapasztalat által, és megtaláljuk a formáját az összetartozásnak a közös emlékrendezvényekkel, úgy, mint a mai napon. 

 

Közösen kell azon dolgoznunk, hogy a trianoni békediktátumot meghaladjuk

Takács Péter, az LMP nemzetpolitikai munkacsoportjának a vezetője kérdésünkre, hogy számára mi június 4. jelentősége, kijelentette: – Azt gondolom, hogy június 4-e egy tragikus dátum, de ezen ennyi idő távlatából túl kell lépnünk. Helyesnek tartom, hogy az Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította ezt a napot, és azt gondoljuk, hogy ezen a napon elsősorban azokkal kell közösen emlékeznünk, akik mind a mai napig szenvedő alanyai a trianoni békediktátumnak, és közösen kell azon dolgoznunk, hogy a trianoni békediktátumot és annak a következményeit meghaladjuk. Ennek egyik feltétele az, hogy egy erős, a demokrácia elveit tiszteletben tartó és gyakorló, gazdaságilag prosperáló Magyarország jöjjön létre, amely biztos támaszt nyújt a határon túl élő magyar nemzeti közösségeknek. Minden tekintetben hozzá kell járulni ahhoz, hogy a határon túli magyarok gazdasági szempontból is meg tudjanak erősödni, és a mindenkori magyar kormánynak ebben kell hatékony segítséget nyújtania. 

 

A múlt hibáiból tanulva építsünk jövőt

Toró T. Tibor, az EMNP elnöke azzal az üzenettel érkezett Marosvásárhelyre, hogy a nemzeti összetartozás napja Trianon gyógyulásáról szól szerte a világban, ahol magyarok élnek. Itt, Marosvásárhelyen különleges jelentősége van, frontváros lévén, bármit csak együttműködésben, összefogva lehet elérni. A traumából ki kell gyógyulni, túl kell lépni rajta, és úgy kell előrenézni, hogy ismerjük a múlt történéseit, de a múltat azért kell jól ismerni, hogy a hibáit ne ismételjük meg, hanem abból erőt merítve építsünk jövőt magunknak és az utánunk jövőknek.