Helikonisták a fasizmus karmaiban

A Marosvásárhelyi Napok rendezvényeinek keretében a Helikon–Kemény János Alapítvány szervezésében Helikonisták a fasizmus karmaiban címmel Karácsony Benő- és Ligeti Ernő-emlékestet tartottak vasárnap a marosvásárhelyi zsinagógában.

Fotó: Antalfi Imola

A Marosvásárhelyi Napok rendezvényeinek keretében a Helikon–Kemény János Alapítvány szervezésében Helikonisták a fasizmus karmaiban címmel Karácsony Benő- és Ligeti Ernő-emlékestet tartottak vasárnap a marosvásárhelyi zsinagógában. „A győzelemből tekintettünk vissza a tragédiára” – mondta Sebestyén Spielmann Mihály történész, aki előadásában a marosvécsi Helikon írói közösség zsidó vallású tagjaira, Karácsony Benőre és Ligeti Ernőre emlékezett, akik származásuk, hitük miatt váltak a fasizmus áldozataivá.

A marosvásárhelyi zsidó hitközség részéről Diamantstein György, a Helikon–Kemény János Alapítvány kuratóriuma nevében Kovács Emese köszöntötte a rendezvény igen szép számban megjelent résztvevőit. „Méltóképpen szeretnénk megemlékezni azokról az írókról, költőkről, akik a marosvécsi Helikon-találkozókon részt vettek. Köztük zsidó vallásúak is voltak, akik a fasizmus áldozataivá váltak” – hangsúlyozta Kovács Emese. Sebestyén Spielmann Mihály író, történész előadásában elsősorban Karácsony Benőre és Ligeti Ernőre emlékezett, akiknek életútja tragikus véget ért.

„Ligeti Ernő egész publicisztikája meghatározza az erdélyi magyarság kisebbségi ideológiáját, Súly alatt a pálma című tanulmánya az 1918–1940 közötti időszakról olyan összefoglaló, amely nélkül nem értelmezhető a korszak. Karácsony Benő a legkiválóbb regényírók egyike, akinek stílusa és élettapasztalata a mai napig nagyon fontos az irodalomtörténet és az olvasók számára. Sikeres író volt, aki iróniájával, távolságtartásával, nagyon erős és mély valóságlátásával tűnt ki. Ezek az emberek elsősorban a magyar irodalom munkásai voltak, egész felfogásukban magyarok, a magánéletben pedig a zsidó vallás hívei. A magyarok és zsidók közötti szellemi összetartozást szakította szét a fasizmus, tette két külön entitássá úgy, hogy az egyiknek pusztulnia kellett. Hogyan volt lehetséges, hogy ez a szolidaritás és asszimiláció szétszakadjon és disszimilációvá váljon? Hogyan történhetett meg, hogy azok az emberek, akik tegnap, tegnapelőtt még olvasói, csodálói, barátai voltak ezeknek az íróknak, mára már ellenségeivé válnak, elfordulnak tőlük, közömbösen nézik pusztulásukat? Hogyan volt lehetséges, hogy azok az emberek, akik a magyar kultúrához ragaszkodtak, haláltáborokban végezték?” – tette fel a kérdéseket előadásában Spielmann Mihály. Az előadó a hitleri ideológia erősödéséről, az antiszemita reflexiókról, a Iorga-kormánynak a faji alapú állampolgári meghatározásra irányuló törekvéseiről, a politikumnak a zsidók „lenullázására” tett erőfeszítéseiről beszélt, a deportáltak százezreinek – köztük szellemi nagyjaink – pusztulásáról. „Karácsony Benő, Ligeti Ernő, Lakatos Imre egyéni tragédiája a közösség egész tragédiájára is fényt vet, hiszen itt számtalan kegyetlen halálnemről van szó: a Dunába lövéstől kezdve az elhurcolásig, a vagonba zárásig és az auschwitzi haláltáborig. Mindezek ellenére ezek az emberek nem voltak hűtlenek ahhoz a néphez, amelyből vétettek, nem voltak hűtlenek a magyarsághoz sem, hiszen a magyar kultúra részesei voltak. Volt, aki megpróbált segíteni, mint Kemény János, írók, akik a politikumhoz fordultak, sikertelenül, mások közömbösek voltak a helyzettel szemben. A megjelent emlékiratok szembesítik a társadalmat azzal, amiről nem tudott, nem akart tudni vagy félrenézett” – mondta Sebestyén Spielmann Mihály.

A rendezvényt Zágoni Előd cselló- és Lokodi Károly hegedűjátéka színesítette, Szabó Dániel Ligeti Ernő publicisztikájából idézett. Kilyén Ilka színművész Karácsony Benő Jánoska című novelláját olvasta fel, a Helikon–Kemény János Alapítvány kuratóriumi tagjaként pedig köszönetet mondott a fellépőknek, illetve a marosvásárhelyi zsidó hitközségnek, hogy rendelkezésre bocsátotta a zsinagógát „emlékezni azokra, akiket az idő, a történelem, az emberi gonoszság elpusztított”.