A számokkal mindössze annyi a gond, hogy a kormány meséje akkor közelítene a valósághoz, ha az év végére a gazdasági bővülés 5,5%-os lenne.
Diadalittasan jelentette be a kormány pár napja a költségvetés-kiigazítást. A számokkal is csaltak, mert a papír sokat megbír, viszont az önkormányzatoknak tett korábbi ígéret, miszerint pótolják a jövedelemadó-csökkentésből elmaradt bevételeiket, ordas hazugság volt.
A számokkal mindössze annyi a gond, hogy a kormány meséje akkor közelítene a valósághoz, ha az év végére a gazdasági bővülés 5,5%-os lenne. Ha nem lesz ekkora – márpedig az év első negyedében csak 4%-os bővülés volt, és a hozzáértők nem látnak okot rá, hogy ez a mutató felfele változzon –, akkor az a bizonyos hatmilliárd lej pluszbevétel, amit most nagy bőkezűen szétosztottak papíron, nem kerül elő a kincstárból sem. Így majd vagy hitelből pótolnak, vagy visszavágják a kiadásokat az év végén, és keresnek egy bűnbakot, akinek a hátát kiporolják a kudarcért.
De ha a valóság, a szokásostól eltérő módon, ezúttal alkalmazkodna a teleormani szőke ciklon meséjéhez, az semmivel sem fogja boldogítani az önkormányzatokat és az árvákat. Az év elején ránk szabadított szocdem fiskális reform egyik hozománya a jövedelemadók csökkentése volt. Ennek az adónak jelentős hányada az önkormányzatokat illeti, amelyek így jelentős forrásoktól estek el. A törvényhozási viták során a magyar érdekképviselet javaslata volt, hogy ha már lecsökkentik a jövedelemadót, akkor az maradjon teljes hányadban a helyi hatóságoknál, de ezt a javaslatot a többség leseperte az asztalról. Cserébe megígérték, hogy majd a költségvetés-kiigazításkor pótolják az önkormányzatok e bevételkiesését, és fél szájjal arról is volt szó, hogy a jövőre nézve majd változtatnak a szabályokon is. Most kiderült, hogy hazudtak, nem pótoltak semmit. Annyira nem, hogy a most papírból fakasztott milliárdokból sem jut például elég pénz az árvák ellátására. Azok úgysem szavaznak még – gondolhatja az a kormányzat, mely fő pártjának bajszos vezére azért kapott első körben három év letöltendőt, mert az árváktól lopott.
És az sem véletlen, hogy az önkormányzatok számlájára elkövetett galádság ellen eddig csak erdélyi magyar hangok fogalmaztak meg érdembeli kritikát. Ha már centenárium, ne feledjük el, hogy akkor egy elmaradott királyság kapott a nagyhatalmaktól fejlett új tartományt. A hegyen túl már akkor is az volt a szokás, hogy a központbeli főnökök jókedvétől függött minden, ők osztottak – szoroztak – gondolkodtak mindenki felett. És ez ma is így van, nyomaiban sem voltak képesek átvenni az erdélyi gazdaszellemet. Most is rendszeresen zokon veszik, hogy nem vagyunk hajlandók balkánira butulni, de legalább a hazudozásban következetesek, mert egy századdal ezelőtt egy rakás dolgot ígértek nekünk, amit azóta sem tartanak be.