2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A férfiak és nők közötti alapvető különbségekről, a párkapcsolatok hullámvölgyeiről, valamint a manapság egyre gyakoribb páros magányosságról, illetve a közösségi oldalakon tökéletesként feltüntetett kirakatházasságokról is szó esett a házasság hetéhez utólag kapcsolódó online előadáson, amelyet a Duna-Ház Facebook-oldalán követhettek az érdeklődők. Az előadók, dr. Ferenczi Enikő mentálhigiénés szakember, unitárius lelkész és férje, dr. Czire Szabolcs unitárius lelkész, szociológus ezúttal is a tőlük megszokott humorral és gyakorlatiassággal közelítettek a témához. 

A házasságról beszélni elég nehéz, ennél már csak az nehezebb, hogy jó házasságban éljünk – szögezte le már az előadás elején dr. Ferenczi Enikő, aki szerint a mindennapok tapasztalata ezen a téren az, hogy elég nagy a baj, egyre kevesebben kötnek házasságot, ugyanakkor minden második házasság válással végződik. Mint mondta, terapeutaként számára az a legizgalmasabb kérdés, hogy azoknak, akik együtt maradnak, mi a titka. 

– Házasságról nem lehet úgy beszélni, hogy ne említsük meg a családot, hiszen a család a házastársi kapcsolattal szorosan összefügg, ennek alapja. Amikor házasságról beszélünk, nem tudjuk kikerülni a származási családot sem, hiszen iszonyú sok mindent hozunk otthonról, a zsebünkben ott van a szüleink házassága, a környezetünkben lévők házassága, amelyek nagymértékben befolyásolnak minket – mutatott rá.

Dr. Czire Szabolcs


A háromlábú szék és a négylábú asztal 

A szakember, aki férjével együtt jegyesoktatást is vezet, elárulta, a házasság előtt álló pároknak, valamint a teológushallgatóknak is igen szemléletes példával, egy háromlábú szék példájával szokta felvázolni a házasság alappilléreit. 

– Intimitás – szenvedély – elköteleződés – ez jelképezi a három lábat. Ha ezek valamelyike hiányzik, a szakirodalom szerint nem tudjuk fenntartani a házastársi kapcsolatot. 

A jegyesoktatáson a szék mellett egy négylábú asztalt is fel szoktam hozni példaként. A jól működő házassághoz mind a négy lába meg kell legyen az asztalnak, ugyanakkor a lábak között arányaiban véve nem lehetnek eltérések. Nem lehet, hogy az egyik lábat, például a kommunikációt 8-as szinten űzzük, az egészséges szexualitást pedig 5-ös szinten – világított rá a szakember. 

Az asztal első lába a kommunikációnak felel meg, rengeteget hallani erről, de sajnos nap mint nap a párterápiában, emberekkel dolgozva nem azt tapasztalják, hogy jól működne. – A kommunikációnak három szintjét különböztetjük meg és mindhárom szintet jól kell működtetni egy jó kapcsolatban. Az első nagyon ismerős, a felszínes kommunikáció, amit profi szinten űzünk: amikor megkérdezzük a társunkat, hogy van, de valójában nem érdekel a válasz, vagy milyen volt ma a munkahelyén, de meg sem várjuk, mit mond erre. Ez is egy jelzés, hogy nem akarunk mélyebb szintű beszélgetést. A második szint már mélyebb, amikor el merjük mondani egymásnak a gondolatainkat. Szerintem egy jól működő kapcsolatba az is belefér, hogy nem ugyanazt gondoljuk ugyanazokról a dolgokról. Ezek a társalgások a legértékesebbek, hiszen ha mindenről hasonlóképpen gondolkodnánk, min vitatkoznánk? A harmadik szint, ami a két nemnél igen különbözőképpen működik, az az érzelmeinkről való beszélgetés. Egy jól működő házastársi kapcsolatnak ez része kell legyen. A kommunikációt nem lehet kizárni, és nagyon nehéz megtanulni profi szinten kommunikálni, de szerintem azok a párok, akik megtanulnak jól kommunikálni, akik tudnak fejlődni a kommunikációban, jól tudnak együtt élni. 

A kommunikációról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez kimerül abban, hogy hangot adunk a minket ért bántásoknak. Én azonban egy sokkal gazdagabb csomagra gondolok. Kommunikáció az, amikor a másikról elismerően szólok, amikor megtanulok úgy felnézni rá, mint annak idején, amikor beleszerettem. Tudjuk, hogy a megcsalások nagy része abból ered, hogy a másik fél keres valakit, aki rá csodálattal tekint. Ezért talán jó lenne többet figyelnünk arra, hogy elismeréssel forduljunk a társunk felé. Kommunikáció az is, hogy merjek bocsánatot kérni azért, hogy nem tudtam rá figyelni, vagy azért, mert a stresszemet rá vetítettem. Bocsánatot kérni bátorság. Ugyanakkor kommunikáció az udvarlás is, függetlenül attól, hogy hányadik évében járnak a házasságnak, egy kedves üzenet, időközönként egy szál virág, ami sokkal többet jelent, mint egyszer egy nagy csokor. Mi, nők nem értékeljük a vicces székely mondást, miszerint egyszer elmondtam, hogy szeretlek, ha majd változik, szólok. Lehetünk elégedetlenek a külsőnkkel, de a férjünktől érkező bókot elhisszük – sorolt fel néhány, a mindennapokban bevethető apró figyelmességet a szakember. 


Húsvétkor kirándulunk vagy családi ebédre megyünk?

– A második lába az asztalnak az értékrendszer kialakítása. Itt egy közös értékrendszerre gondolok, de ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyformák vagyunk, hogy ugyanazt az ételt szeretjük, ugyanazt a sportot űzzük. Még azt sem, hogy ugyanazokra a helyekre szeretünk kirándulni. Az értékrendszer itt főleg a közös dolgokra vonatkozik, és ez főleg a házastársi kapcsolat első évében alakul ki, ezért is szoktuk mondani, hogy jó lenne a gyermekvállalást kicsit későbbre halasztani, mert az első év az összerázódás éve. Van pár kellemetlen kérdés, ami konfliktusokat szokott okozni, például ha közeledik a húsvét, és ilyenkor az egyik fél családja kirándulni szokott menni, a másiké pedig szépen felöltözve elmegy a templomba, majd következik az ünnepi ebéd. Ami igen fontos, hogy kialakuljon egy közös értékrend, aminek alapján neveljük majd gyerekeinket – hívta fel a figyelmet dr. Ferenczi Enikő. Mint mondta, a „házastársi asztal” harmadik és negyedik lába a leggyakoribb válási okok között szerepel: az egyik a gazdasági láb, azaz az anyagiak, amire igazából nincs recept, a lényeg az, hogy mindkét félnek komfortérzést nyújtson. A negyedik láb pedig az egészséges szexualitás, ami a párterápiának igen fontos területe. 

Dr. Ferenczi Enikő 


Az elég jó már nagyon jó

Czire Szabolcs megjegyezte, amikor gyerekkorában néha a szülei veszekedtek, és az édesanyja „beleállt egy témába”, az édesapja legtöbbször nem válaszolt, hanem kiment. Így aztán, amikor most felnőttként ő van olyan helyzetben, hogy vitatkoznak a párjával, tudja ugyan a történetet, hogy kimegy az ajtón, azt viszont nem, hogy mit kell ott kint csinálni, mivel az édesapja mindig becsukta maga után az ajtót. 

– Ezért is foglalkoztatott, hogy mit kezdjek egy olyan helyzettel, amikor az embernek ég a belseje, nem találja a szavakat, nehezen kap levegőt, annyira beleélte magát egy pillanatnyi fellángolásba, hogy úgy érzi, vége a világnak. 

Gyakran mondjuk, hogy a házasság, az együttélés nehéz, halljuk a statisztikákat, de én inkább azon csodálkozom, hogy vannak emberek, akiknek sikerül együtt maradni, és aránylag boldogan hosszú éveket együtt leélni. Ha racionálisan belegondolunk, az együttélés szinte lehetetlen, hiszen a kapcsolatban mindkét fél rendkívül összetett és kiismerhetetlen, mégis elég sok embernek sikerül. Bizonyára sokakban felmerül, hogy már nem szeretik a társukat, nem működik a kapcsolatuk, talán annak idején tévedtek, mert gyakoriak a veszekedések, valami elromlott, többnyire hidegháború, amiben élnek. De amikor arra gondolunk, hogy a másikkal van baj, gondolunk-e arra is, hogy talán a szeretetről való elgondolásunkkal van a baj? Ezért persze mi nem vagyunk hibásak, mi beleszülettünk egy kultúrába, ami az én meglátásom szerint rengeteg érvénytelen dolgot tanít arról az elcsépelt fogalomról, amit úgy hívunk, hogy szeretet. Mert ugye, szeretem a fagylaltot, szeretem a zenét, a naplementét, a társamat. A nyugati kultúrában azt jelenti a romantika talaján kibontakozó fogalom, hogy szeretem azt, ami nekem jó, ami jólesik, ami örömet okoz. Azt értjük általában szereteten, ami rólunk szól, és amit más ad nekünk. A Szentírás viszont azt mondja, szeretni annyi, mint adni, mint keresni, hogy mit adhatok a másiknak, és végső soron adni önmagam, mert ez a legteljesebb szeretet. A szeretet a Szentírásban nem főnév, hanem egy ige, nem állapot, hanem cselekvés, vagyis azt mondja, hogy a szeretetben élő emberek nem arra gondolnak, hogy elég jó-e, amit kapnak, elég sok örömet okoz-e nekik, nem kellene-e máshol keresniük a teljességet, hanem azt fontolgatják, mi az, amit adhatunk, amire a másiknak szüksége van. A szeretet nehéz munkája azt választani ki a végtelen sok lehetőségből, ami a másiknak a legjobb – véli Czire Szabolcs, aki lelkészi tapasztalatára alapozva hozzátette, sokan abban a hiedelemben élnek, hogy nekik tökéletesnek kell lenniük, a kapcsolatuk semmit sem ér, ha nem lángol a szerelem. Ez nem így van, felnőttnek lenni azt is jelenti, hogy tudom, az elég jó már nagyon jó, hiszen a társam is összetettebb, mint azt meg tudnám érteni, meg én is. A másik hiedelem, ami kialakult, az az, hogy a házasságnak tökéletesnek kell lennie, holott ez számos okból kifolyólag sem lehetséges. Az egyik az, hogy férfiak és nők alapból nagyon különböznek, például a stresszt másként kezelik, másként rendezik magukban a sok nehézséget, a megfelelési kényszert, amivel a mindennapokban szembesülnek. A hangulatunk folyton ingadozik, van, amikor fent vagyunk, máskor lent. Tudni kell, hogy amikor a társunk lent van, nem kell rajta még egyet rúgni, hanem abban a helyzetben elsősorban törődésre, gyöngédségre, figyelemre, tiszteletre vágyik. Nagyon gyakori oka a konfliktusoknak férfi és nő között, hogy a nő úgy érzi, az apró gesztusokat, a mindennapi háztartásbeli teendőket a férfi nem veszi észre. 

– Gyakran hallom férfitársaimtól, hogy ők a családról való gondoskodással fejezik ki a törődést, amikor pluszmunkát vállalnak, túlhajszolják magukat, és erre azt kapják válaszként, hogy soha nincsenek otthon, nem törődnek a családdal. Azok a párbeszédek, amelyekben az ember ismételten azt hallja, hogy újra nem vitted le a szemetet, ott hagytátok a mosatlant, nem pakoltátok el a dolgaitokat, ezeknek a szinonimája az, hogy odafigyelsz-e még rám, törődsz-e még velem. Ha a férfi azt hiszi, hogy ilyenkor le kell állni vitatkozni, meg kell győzni, hogy a múltkor is megcsinálta, ha azt gondolja, hogy racionális érvekkel ez sikerül, akkor nagy tévedésben jár, hiszen a nő ilyenkor valójában azt kérdezi, törődsz-e még velem, a munkámmal – mutatott rá Czire Szabolcs. 

Dr. Ferenczi Enikő a férje által említett szeretet kapcsán elmondta, amikor férj és feleség elmennek terápiára, nem azt szokták megkérdezni, hogy szeretik-e még a társukat, hiszen gyakran a szeretet néhány szikrája valahol a hamu alatt húzódik meg, hanem azt, hogy akar-e munkát fektetni abba, hogy újra szeresse a társát, hogy a kapcsolatuk jobban működjön. A jól működő párkapcsolatban élés ugyanis sok munkával jár. 

A szakember szerint a vita is a kommunikáció egyik formája, a kapcsolat egyik természetessége. 

– Amire vigyáznunk kell, és ez a házastársi kapcsolat nagy csapdája, hogy a vitákban – mivel együtt élve már nagyon sok mindent tudunk egymásról – vannak bizonyos kulcsmondatok, amelyekről tudjuk, hogy ha ezeket bedobjuk, akkor abból dörgedelem lesz. Ezek általában a sehová nem vezető viták, ez az, ami miatt biztosan sértett lesz a másik, biztosan elvonul, ami miatt lehet, hogy napokig nem fog hozzánk szólni – világított rá. 


Tökéletes házasság… a Facebook-fotókon

Dr. Ferenczi Enikő hallgatóságával néhány gyakori helyzetet is megosztott, amelyekkel a terápián szembesülnek. Egyik ilyen az úgynevezett „beülök a sértettségbe” állapot, amikor eljönnek a felek, árad belőlük a panasz, de amikor azt kérdezi a szakember, hogy elmondta-e a társának, megbeszélte-e vele ezeket a dolgokat, akkor az a válasz, hogy azt neki tudnia kellene. 

– Erre figyeljünk, hiszen amit nem mondunk ki, csak érzünk, arról nem várhatjuk el, hogy a társunk tudjon – hívta fel a figyelmet a mentálhigiénés szakember. Nem szabad elfeledni, hogy másként kommunikálnak a nők és másként a férfiak. Amikor férficsoportot vezetett, tapasztalta, hogy semmi nem tudja úgy elrontani egy férfi napját, mint amikor reggel a felesége kijelenti, hogy este beszélniük kell. 

Egy másik gyakori jelenség a kirakatházasság. Szét lehet nézni a közösségi oldalon, tele van tökéletes házasságok képével, gyönyörű családi fotók jelennek meg, férj üzen a feleségének, feleség a férjének a Facebookon. Kirakatházasság az, mint amit úgy mutatnak, mintha tökéletesen működne, de alapvetően a problémákról nem beszélnek. Lehet az időjárásról beszélni, de leülni, megbeszélni azt, hogy milyen érzést kelt bennem, amikor a másik valahogyan viselkedik, ehhez nagy bátorság kell, befektetett idő és kemény munka.

A másik a párhuzamban élés, ami sajnos szintén elég gyakori. Ott élnek a felek egy házban, közösen nevelik a gyerekeiket, egy asztalnál esznek, lehet, hogy még együtt alszanak, de ennyi. Ennél a diagnózisnál azt szoktam megkérdezni, mikor volt az, amikor valamit ketten együtt csináltak, hiszen annak ellenére, hogy annyira lefoglal a munkánk, a gyereknevelés, nem szabad elfelejteni, hogy a házastársi kapcsolat férfi és nő viszonyára épül. A felek gyakran megfeledkeznek arról, hogy ezt a kapcsolatot ápolni kell. Az úgynevezett kiürült házasság is gyakori, amikor két magányos ember él együtt, erre sok esetben akkor derül fény, amikor a gyerekek kirepülnek, és a felek rájönnek, hogy tulajdonképpen minden a gyerekek körül forgott.