A házassági szerződésekről (V. rész)
Amint azt az előző részben leírtuk, abban az esetben, ha egyik házastárs javakat szerzett a vagyonszeparáció ideje alatt, a másik fél javait felhasználva, annak beleegyezése nélkül, ez utóbbi félnek választása van az engedélye nélkül felhasznált javak arányában a megszerzett tárgy fölötti tulajdonjogot vindikálni vagy kártérítési igényt érvényesíteni a másik házastárs ellen.
Amint azt az előző részben leírtuk, abban az esetben, ha egyik házastárs javakat szerzett a vagyonszeparáció ideje alatt, a másik fél javait felhasználva, annak beleegyezése nélkül, ez utóbbi félnek választása van az engedélye nélkül felhasznált javak arányában a megszerzett tárgy fölötti tulajdonjogot vindikálni vagy kártérítési igényt érvényesíteni a másik házastárs ellen. Ebben az esetben is feltevődik, mint a jogi ügyleteknél nagyon sokszor, hogy a rosszhiszemű eladó (ebben az esetben az a házastárs, akinek nem volt meg a másik fél engedélye) esetében mi történik a harmadik személy által szerzett jogokkal, vagyis konkrétan egy – a fenti eset szerint szerzett –, majd a későbbiekben harmadik személy számára elidegenített vagyontárggyal? Ebben az esetben a jóhiszemű vevőt, aki nem tudta, hogy az általa szerzett vagyontárgy a házassági vagyon-szeparációs rendelkezések áthágásával került megszerzésre, védi a törvény, vagyis megtarthatja a szerzett vagyontárgyat. Ebben az esetben a károsult házastársnak már csak kártérítési jogosultsága van. Abban az esetben viszont, ha rosszhiszemű harmadik személyről beszélünk – aki ismerte a vagyonszerzés törvénytelenségét –, ezzel a személlyel szemben is érvényesíteni lehet a károsult fél tulajdonjogát, vagyis visszaszerezni azt részben vagy egészben. A vagyon-szeparációs rendszert választó házastársak esetében egyik felet sem kötelezik a másik fél által elkövetett jogcselekmények. Ez alól létezik egy kivétel: a házastársak közösen és egyetemlegesen felelnek az egyik fél önálló jogcselekményeiből származó kötelezettségek teljesítéséért, ha azok a házasság szokásos költségeire vagy a kiskorúak eltartására és nevelésére vonatkoznak. A vagyonszeparációs rendszer megszüntetésekor természetesen a szerzett vagyonról el kell dönteni – ha egyik fél teljes hozzájárulása nem teljesen egyértelmű – a felek hozzájárulásának mértékét. Ezt a felek a házassági szerződéssel rendezhetik a saját-szerzett vagyontárgyak függvényében, amelynek értelmében a felek egymásnak hozzájárulási illetékkel tartoznak, természetesen a szerzett vagyontárgy megtartása mellett. Abban az esetben, ha a felek ennek mértékéről nem rendelkeznek, a hozzájárulási illeték a házastársak saját nettó vagyonértékének felével egyenlő, amely az által a fél által kerül megfizetésre, aki a nagyobb vagyonnal rendelkezik. A hozzájárulási illetéket pénzben vagy természetbeni juttatással is meg lehet fizetni. A vagyonszeparációs rendszer megszüntetésekor a házastársaknak törvényes visszatartási joga (drept de retenţie) van a másik fél vagyontárgya fölött, a fennálló tartozások rendezésének biztosítékaképpen.
A harmadik választható házassági vagyonrendezési módszer a közszerzeményi rendszer (regimul comunităţii convenţionale) vagy házassági szerződéses vagyonközösségi rendszer. Ez a rendszer tulajdonképpen az alapesetben alkalmazandó törvényes vagyonközösség kiterjesztése vagy szűkítése: a felek a közös vagyonba sorolhatnak olyan vagyontárgyakat és adósságokat is, amelyek különben a saját vagyonkategóriába kerülnének (a vagyonközösség kiterjesztése), vagy ellenkezőleg, leszűkítve a törvényes vagyonközösségi rendszert bizonyos javakra.
Ezzel a házassági szerződéssel a következő öt esetet lehet érvényesíteni: a közös vagyonba sorolása a saját vagyontárgyaknak vagy saját tartozásoknak, függetlenül attól, hogy ezek tulajdoni vagy kötelmi jogviszonyok, illetve a házasság előtt vagy után keletkeztek. Kivételt képeznek és nem lehetnek tárgyai ennek a rendelkezésnek a személyes vagyontárgyak, valamint az egyik házastárs szakmájához szükséges vagyontárgyak, ha azok a közös vagyonállag részét képező üzleti alaphoz tartoznak.
A második szabályozható eset a törvényes vagyonközösség leszűkítése bizonyos megadott vagyontárgyakra vagy kötelezettségekre – függetlenül attól, hogy ezek saját vagy közös jogviszonyból születtek, valamint attól, hogy házasság előtti vagy utáni jogviszonyról van szó. Kivételt képeznek ez alól a szűkítés alól azok a kötelezettségek, amelyeket csak egyik házastárs vállalt, viszont a házasság szokásos költségeit hivatott fedezni. A harmadik szabályozható eset annak a kötelezettségnek az előírása, amely szerint bizonyos vagyonkezelési ügyletek megkötéséhez a felek közös beleegyezése szükséges (ez alapesetben nem szükséges). Ebben az esetben, ha a másik fél jogszerűtlenül és megalapozatlanul ellenzi az ügylet megkötését, vagy nem képes valamilyen objektív körülmény miatt kifejezni akaratát – például magatehetetlen állapotba kerül, de nincs gyámság alá helyezve, és gondnokot sem rendeltek ki –, a másik fél egyedül is megkötheti az illető vagyonkezelési ügyletet, de ehhez a gyámbíróság előzetes beleegyezése szükséges. A negyedik rendelkezés, amelyet ebbe a típusú házassági szerződésbe foglalhatnak, a házassági hagyatéki klauzula, melynek értelmében a túlélő házastárs bizonyos előre meghatározott vagyontárgyakat azok ellenértéke megfizetése nélkül átvehet, még a hagyaték megosztása előtt. Ez a klauzula csak az egyik házastárs elhalálozása esetén aktiválódik. A vagyontárgyat a hagyatéki végrehajtó természetben, vagy ha ez nem lehetséges, pénzben adja át.
Az ötödik típusú rendelkezés a házastársi vagyonközösség konkrét elosztására vonatkozik, amelyben a házastársak előre meghatározzák a vagyonközösség megszüntetési módját és a vagyon elosztását. Minden olyan esetben, amelyet nem szabályoz a házassági szerződés, a törvényes vagyonközösség rendelkezéseit kell alkalmazni.
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
