A házassági szerződésekről (I.)

A hollywoodi filmekből jól ismert házassági szerződések intézményét a 2011-ben életbe lépett Új román polgári törvénykönyv vezette be a román jogrendszerbe, eleget téve egy általánosan kifejezett igénynek, mely szerint a házastársak házasság előtt vagy házasság alatt szerzett javai tulajdonjogának rendezéséhez szükséges egy flexibilisebb jogi eszközrendszer bevezetése. Az addig érvényes házassági vagyonrendszer csak egy – nagyon merev – rendszert ismert, a házassági törvényes vagyonközösség elvét. Ennek lényege dióhéjban az, hogy a házastársak házasság előtt szerzett javai saját vagyonnak minősültek, a házasság alatt szerzett javai pedig – egyes kivételektől eltekintve – a törvény erejénél fogva oszthatatlan közös vagyonnak. Válás esetén a törvény relatívan vélelmezte, hogy a házasság alatt szerzett vagyon megszerzéséhez a házastársak egyenlő részben járultak hozzá, ettől viszont el lehetett térni közös megegyezéssel vagy annak hiányában bírósági ítélettel, bebizonyítva például, hogy bizonyos vagy az összes vagyontárgy megszerzéséhez egyik fél nagyobb vagy akár teljes mértékben járult hozzá. Mivel a házasság alatt normális esetben senki nem gondol arra, hogy majd válás esetén hogyan bizonyítja a vagyontárgyak megszerzéséhez való házastársi hozzájárulás mértékét és arányát, ezért a gyakorlatban a vagyonmegosztási peres eljárások, a bizonyítás nehézsége miatt, a hirtelen megjelent, addig ismeretlen, mindenről tudni látszó tanúk miatt is, nagy megpróbáltatást jelentenek minden peres fél számára, sokszor büntetőügyi feljelentésekkel fűszerezve. Habár jogilag a vagyonmegosztás egy egyszerű per, a gyakorlatban a fentebb említett okok miatt sokszor nagyon bonyolulttá és megterhelővé válik. 

Az Új polgári törvénykönyv folytatta a törvényes vagyonközösség hagyományát, azt meghagyva és főszabályként alkalmazva viszont kibővítette két új házastársi vagyonrendezési elvvel, a házastársi vagyonszeparáció elvével (magyar jogi terminológia szerint vagyonelkülönítő rendszer), valamint a házastársi szerződéses – tehát nem törvényes – vagyonközösség elvével (magyar jogi terminológia szerint közszerzeményi rendszer). A vagyonszeparációs rendszer lényege, hogy a házastársak tulajdonosai minden, a házasság előtt szerzett vagyontárgynak, illetve azon javaknak, amelyeket ugyan a házasság megkötése után szereztek meg, viszont csak az egyik házastárs neve alatt (pl. egy adásvételi szerződésben csak az egyik házastárs szerződik/szerepel). A házassági szerződéses vagyonközösség (közszerzeményi rendszer) esetén a felek kiterjesztik vagy szűkítik az alapesetben és főszabályként alkalmazandó törvényes vagyonközösség elvét, a közös vagyonba sorolva olyan vagyontárgyakat és adósságokat is, amelyek különben a saját vagyonkategóriába kerülnének (a vagyonközösség kiterjesztése), vagy ellenkezőleg, leszűkítve a törvényes vagyonközösségi rendszert bizonyos javakra. A későbbiekben részletesebben leírjuk a három rendszert.

Ugyanitt kell szólni arról a közszájon forgó, de téves elképzelésről, miszerint a házastársak vagy akár az élettársak saját javai 5 év együttélés után közössé válnak. Ilyen törvényes kitétel a román jogrendszerben jelenleg nincs, viszont volt és van a magyar jogrendszerben – habár nem teljesen ebben a formában – ,valószínűleg a két ország közötti „szorosabb” kapcsolat az oka annak, hogy sokan „implementálták” ezt az elvet az itthoni jogrendszerbe. A magyar jogrendszerben is ez a kitétel csak a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra vonatkozik.

Technikailag a három rendszer között a választás házassági szerződéssel történik. Ennek hiányában, mint már említettük, az újonnan megkötött házasságra a törvényes vagyonközösség elve az irányadó, vagyis „minden marad a régiben”, és a házassági vagyonközösség ugyanúgy kerül szabályozásra, mint a régi román polgári törvénykönyvben. A házassági szerződést abszolút semmisség szankciója mellett közjegyző előtt közös megegyezéssel kell megkötniük a feleknek, személyesen vagy közjegyzői felhatalmazással rendelkező meghatalmazotton keresztül. A felhatalmazás tartalmát a törvény előre meghatározza. A házassági szerződést a házasság előtt is meg lehet kötni, ebben az esetben a szerződés a házasság megkötésének pillanatától lép érvénybe. A házasság alatt megkötött házassági szerződés a felek által megállapított időponttól érvényes, ennek hiányában a szerződés megkötésének dátumától. A házassági szerződés tárgya az alkalmazandó vagyonrendezési elv megválasztása. A feleknek nincsen abszolút szabadsága a szerződés megkötésében, a szerződéses szabadságot csak a törvény által, az illető vagyonrendezési elvre vonatkozó keretek között gyakorolhatják, ellenkező esetben a szerződés semmissé válik. A szerződés nem érintheti a házastársak egyenlőségének elvét, a kiskorú nevelésére vonatkozó, illetve a törvényes öröklésre vonatkozó szabályokat. A házassági szerződést a házassági szerződések országos közjegyzői regiszterében kell iktatni, illetve a hitelesítő közjegyző köteles az illetékes anyakönyvi hivatalnak megküldeni a házassági bizonyítványra való felvezetés céljából. Harmadik személlyel szemben a házassági szerződés csak a regiszterbe való iktatás pillanatától érvényesíthető. Speciális esetekben a házassági szerződést a vagyontárgyaktól függően meg kell küldeni az illetékes földhivatalnak (ingatlan esetén), vagy a cégbíróságnak is (gazdasági társaság esetén), vagy más köznyilvántartási regiszternek. Ezekben az esetekben a házassági szerződés harmadik személlyel szemben csak a fenti speciális regiszterekbe történő bejegyzés után érvényesíthető. 

(Folytatjuk)