A házassági szerződésekről (2. rész)
Az előző részben általánosan írtuk le a három házassági vagyonrendezési rendszert, illetve a házassági szerződések alaki és érdemi törvényes követelményeit.
Az előző részben általánosan írtuk le a három házassági vagyonrendezési rendszert, illetve a házassági szerződések alaki és érdemi törvényes követelményeit. Ebben, valamint a következő részekben részletesebben elemezzük a vagyonrendezési elveket.
A három vagyonrendezési elv közül (törvényes vagyonközösség, szerződéses – közszerzeményi – vagyonközösség, és a vagyonelkülönítő rendszer) a törvényes vagyonközösség rendszer a legfontosabb ugyanis alapesetben, más rendszer választásának hiányában ez az elv vezérli a házastársak vagyonának jogi helyzetét és kiegészítő szabályként kerül alkalmazásra a másik két rendszer választása esetén
E szerint a rendszer szerint minden házasság alatt szerzett vagyon osztatlan közös vagyonnak minősül, amelyben még elvi százalékos tulajdonrész sincs megállapítva (románul devălmăşie). Ide tartoznak a munkaviszonyból származó juttatások (fizetés, bónuszok), nyugdíjak, szellemi tulajdonjog utáni juttatások, függetlenül attól, hogy a jogosultság mikor jött létre, feltéve, hogy ezeknek a juttatásoknak a fizetési határideje a törvényes vagyonközösség idejére esik (pl. házasság előtt megkötött munkaszerződés, de házasság utáni kifizetések).
Nem minősülnek közös vagyonnak, hanem saját szerzeménynek a következő javak, még akkor sem, hogyha azok a törvényes vagyonközösség idején kerültek megszerzésre: az örökléssel vagy ajándékozással kapott vagyon (kivéve, ha az örökhagyó vagy ajándékozó közösnek szánta őket), a saját személyes használatra szánt javak, az egyik házastárs szakmájának gyakorlására szánt javak (kivéve, ha közös vállalkozás anyagi alapjának részei), szellemi tulajdonjog utáni juttatások, ha az az egyik fél által létrehozott és bejegyzett szellemi alkotásra vonatkozik, díjak, tudományos/irodalmi kéziratok, művészi tervrajzok, skiccek, találmányok tervrajzai és más hasonló javak. Ugyancsak saját vagyonnak minősül a biztosító által egyik házastársat ért kár miatt juttatott erkölcsi vagy anyagi kártérítés, azon javak vagy pénzösszegek, amelyek saját vagyont helyettesítenek, vagy azokért cserébe kerültek az egyik fél tulajdonába, valamint a saját vagyon „gyümölcsei”, terméke (jogi értelemben egy saját ingatlan után kapott bér is saját „gyümölcsnek” minősül, tehát a jogi gyümölcs nem egyenlő az agrárértelemben felfogott gyümölccsel).
A közös vagyon bizonyos elemeit a házastársak egyénileg is, más részeit viszont csak közös beleegyezéssel kezelhetik. Egyénileg a következő jogügyleteket köthetik a házastársak: vagyonhasználat, vagyonmegőrzés, vagyonkezelés, vagyonszerzés, ingó javak ellenszolgáltatás fejében történő elidegenítése (tehát az ajándékozáshoz már kell a másik házastárs beleegyezése), ha azokat nem kell köznyilvánossági rendszerbe bevezetni, szokásos ajándékozási ügyletek (pl. születésnap, házasság, keresztelő stb. alkalmából tett szokásos értékű ajándékok). Az a házastárs, aki nem vett részt az illető jogügylet megkötésében, és a közös vagyonhoz kapcsolódó érdekei sérültek, a másik féllel szemben kártérítésre jogosult, viszont ez nem érinti a harmadik személy jogait (pl. egy esetleges közös vagyontárgy vevőjét). A következő jogügyleteket viszont a házastársak csak közösen köthetik meg: a közös vagyontárgyak rendeltetésének megváltoztatása, a közös vagyontárgyak eladása, illetve dologi jogokkal való beterhelése (pl. ingatlanjog – ipotecă, szolgalmi jog – servitute, elbirtoklás – uzucapiune stb.), a családi lakhely dekorációs vagyontárgyainak elvitele vagy elidegenítése, a családi lakhellyel kapcsolatos jogokkal való rendelkezés, vagy azon jogügyletek megkötése, amelyek ennek használatát érintik (még akkor is, ha a lakás egyik házastárs kizárólagos tulajdona).
Elhalálozás esetére bármelyik fél rendelkezhet azzal a vagyonrésszel, amelyhez joga volna a házasság megszűnése esetén (elvi vagyonrészről van szó, ennek konkrét vagyontárgyi összetételét nem lehet tudni a házastársi vagyonközösség megszűnése előtt).
A saját vagyont a házastársak szabadon használhatják, kezelhetik, valamint elidegeníthetik a másik fél hozzájárulása nélkül, kivéve a törvény által meghatározott eseteket, mint a családi lakhellyel és a lakhely dekorációs elemeivel kapcsolatos jogok gyakorlása. A közös vagyont a házastársak bejegyezhetik a köznyilvántartási rendszerekbe (pl. ingatlan esetén a telekkönyvi – magyar terminológia szerint földhivatali – regiszterbe, közös vállalkozás esetén a közös tőkét cégjegyzékbe).
Mi történik azonban abban az esetben, ha a törvényes kötelezettség ellenére egy jogügyletet a másik fél – házastárs – beleegyezése nélkül kötnek meg? Ebben az esetben az illető ügylet megsemmisíthető (nem lesz automatikusan semmis, azt a bíróság kell megállapítsa, ha a megsemmisítését kérő fél igazolja a személyes sértett érdeket, a kárt, a megszegett törvényes előírást, valamint azt, hogy a kárt csak az ügylet megsemmisítésével lehet helyrehozni). Az ilyen jogügylettel szerzett harmadik fél jogait az ügylet megsemmisítése nem érinti, feltéve, hogy annak megkötése előtt méltányosan elvárható módon érdeklődött a szerzett vagyontárgy jogi természete felől (pl. egy vevő minden elérhető információt megpróbált beszerezni azzal kapcsolatosan, hogy a megvásárolt ingóság közös vagy saját vagyona az eladó házastársnak). Ebben az esetben mikor egy – jóhiszemű és egy átlagember körültekintésével eljáró – harmadik személy is belépett a jogviszonyba, az a házastárs, akinek beleegyezését nem kérték, már nem indítványozhatja az ügylet megsemmisítését, csak kártérítésre jogosult házastársával szemben.
(A következő részben is folytatjuk a törvényes házassági vagyonközösség elemzését.)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
