„Hazám, te kompótnyi szeretet...”

Szavak forradalma a Jazzben

A Forradalmi rímek másképp című slam poetry est zárta a március 15-i marosvásárhelyi rendezvénysorozatot. Az újonnan alakult Maros Megyei Magyar Diáktanács és a Slam Poetry Marosvásárhely csapat szervezésében zajló, egyedi hangulatú estnek a Jazz Club Piano terme adott otthont.

Mielőtt az ötletes, találó Petőfi-feldolgozások „sortüze” elindult volna, a vásárhelyi slamaktivitás lelkes támogatója, Novák Csaba Zoltán szenátor köszöntötte a jelenlevőket. 

 – Számomra 1848 idei üzenete a szabadság, és ez összekapcsolható a slammel is. Úgy gondolom, a slam is egyféle szabadság, még akkor is, ha a rímek kötöttek, mert megtanít arra, hogy szabadabban gondolkodjunk akár komolyabbnak tartott témákról is – mondta Novák Csaba Zoltán, majd a diáktanácsot nyilvánosan meghívta a parlament szenátusába, a tanügyi bizottság egyik ülésére. Beszéde végén a politikus a Szováta és Szászrégen közötti úton született „slamkísérletét” osztotta meg a hallgatósággal. Nemzeti dal-feldolgozása így zárult: „a magyarok istenére esküszünk, esküszünk,/ hogy flekkenfalván miccset többé nem eszünk”. Novák Csaba performansza után az est házigazdája bejelentette az április elején kezdődő középiskolás slambajnokságot. Ezt követően a forradalmi rímek átírói vették birtokba a színpadot. 

Elsőként a legfiatalabb és legszorgalmasabb slammer, a 14 éves Forró-Bathó Eszter olvasta fel a Halhatatlan a lélek című Petőfi-versből született alkotását. „Itt is leszek tán valami,/ igen, itt Marosvásárhelyen,/ mert itt is lennie kell valaminek,/ mert itt is vannak halhatatlan lelkek,/ vagy lesznek,/ mert vágyak vannak és igények,/ melyeket elfojtanak, s nem kímélnek/ a gyarló csalók s hazugok,/ kik azt sem tudják, hogy én vagyok,/ s mégis kiűzik névtelen alakom,/ mint bűnös legyet az ablakon (...) Segesváron Petőfi valék,/ Piskinél Bem József,/ Kökösön meg Gábor Áron,/ de itt is leszek tán valaki”.

 „Cső, tyúkanyó...” 

Egy másik fiatal tehetség – a konferanszié szavaival élve „friss hús” –, Balázsi Levente az Anyám tyúkja-feldolgozással nevettette meg publikumát: „Cső, tyúkanyó,/ mi a szitu, na, hogy vagy?/ Jól? Ja, nem? Na, mi a para, mondjad./ Kend, ugye, itt lakik ebben az egyszobás garzonban./ Hallom, levágták a hideg  vizet is a napokban...”

A továbbiakban egy „veterán” slammer, a „rapper-költőként, színesing- és kokárdakedvelőként” felkonferált Vass Márton következett, aki a Nem féltelek, hazám! című Madách-vers alapján írt alkotását olvasta fel. Ebből idézünk: „Hazám, te kompótnyi szeretet/, te babuska, te orosz, te nyugati, te/ (...) magadból jóllaksz,/ ízes kenyér, zakuszka, szósz./ Rég nem néztél magadra, hazám,/ pedig másoknak szívesen beszólsz. (...) Megnéztem két hónapra előre az időjárást./ Lesznek még szép idők. Nem féltlek, hazám,/ jól áll, hogy megöregedtél,/ csak túl sokat felejtesz,/ az ám”.

 „Amíg egy fűszál is ideköt...” 

A Slam Poetry Marosvásárhely ötletgazdája, Labancz Dávid Petőfi-feldolgozásában az aktuális politikai helyzetet és benne önmagát is rímbe foglalta: „Európa csendes, egyre csendesebb,/ elmúltak migráns hullámai, (...) Hiába nyomatják a »Gyere haza, fiatal«-szlengeket,/ amíg a bérek értéke az albérletre sem elég,/ mit csináljanak itt sokan,/ most tényleg, mi a fenét (...) Én maradok mindaddig,/ amíg egy fűszál is ideköt,/ nem lépek jobbra,/ csak csendben kivárok egy szebb jövőt”.

Bányai Roland Tompa Mihály 1848 című versét gondolta át. Őt Forró-Bathó Eszter váltotta a színpadon a Föltámadott a tenger című Petőfi-versfeldolgozással, majd – a természetes körforgás szerint – újra Balázsi Levente, Vass Márton és Labancz Dávid következett. A legszebb verssorok között meg kell említenünk Vass Mártonnak az Erdélyi március című Reményik-vers alapján készült slamje zárósorait: „s majd a végén,/ az utolsó márciusban/ szívünket Isten elé kokárdástól letenni”. 

Volt miért csettinteni

Forró-Bathó Eszter harmadik jelenésében Arany János A walesi bárdok, jelen esetben az aradi című zseniális kreációját osztotta meg a jelenlévőkkel. „Van-e ott maréknyi zöld, kivágni való fa/ van-e ott minden járműnek külön parkolója?” – hallhattuk a „királyi” kérdést a fiatal slammertől. 

 „1848 csörög,/ szeretné visszakérni a szavak forradalmát,/ hogy ne mocskold az egyelőre még szabad, szép tiszta hazát” – késztette Talpra magyar-feldolgozásával Balázs Levente is csettintős tetszésnyilvánításra a publikumot. Vass Márton utolsó felolvasása Ady Emlékezés című verséhez kötődött, és igazi fekete humorral zárult: „Jó lesz majd, mikor pacsizunk, Ady/ a régi és az új hullám/, te és az én hullám”.

A rímek kavalkádja a hallgatóságot is megihlette, Borsos Bálint például az est során írta meg a maga Föltámadott a tengerét, amelyet természetesen fel is olvasott. A rendezvény team-slammel, Forró- Bathó Eszter és Bányai Roland közös Szózatával zárult, melyből szintén érdemes idézni: „Az nem lehet, hogy megszűnik/ minden, ami fontos,/ mért bánt az másokat,/ ha lesz még magyar orvos? (...) Még jönni kell, még jönni fog/ magyar utcatábla,/ magyar anyanyelvűeknek magyar iskolája...”

Az est végén a legfiatalabb verselőt arról kérdeztük, hogyan került a slammerek csapatába.

 – Tavaly augusztusban figyeltem fel rájuk. Novemberben szerveztek egy workshopot, ahova elvittem pár versem. Meghallgattak, és felvettek. 

 – Hogy született az első ilyen alkotásod?

 – Egy szerelmes bolondságból íródott. Egy szójátékra építettem, arra, hogy az élet néha tök-életes. Amikor szabadon írok, nagyon könnyen jönnek a sorok és a rímek, egy megadott szöveget nehezebb feldolgozni. Ha megvan az ötlet, továbbgondolom, aztán papírra vetem vagy beírom a telefonomba. Minden héten próbálok valami újat kitalálni, ha két, egymásra rímelő szó eszembe jut, abból már kialakulhat valami.