A havasok és hegyvidékek madarai (6.)

A 30-39 cm-es fajdok 18 faja az északi félteke mérsékelt és hideg övezeteinek lakói – közeli rokonai az igazi tyúkoknak.

A kakas

A fajdfélék családja:

A 30-39 cm-es fajdok 18 faja az északi félteke mérsékelt és hideg övezeteinek lakói – közeli rokonai az igazi tyúkoknak. A csüdjük tollas, ezzel is védekeznek a hideg ellen. Egyes fajok úgy dacolnak az északi hideggel, hogy beássák magukat a vastag rétegű hóba. Nem süppednek, mert ujjaikon elálló karom-oldalnyúlványok, peremek, tollak vannak, melyek a talpfelületet jelentősen kiszélesítik. Télen gyakran nincs más táplálékuk, csak a nehezen emészthető fenyőtű, ezért vakbelük legalább fél méter hosszú.

A 4 kilót nyomó siketfajd (Tetrao urogallus) Európa északi részén lakik. Elterjedésének keleti határa Észak-Ázsiában a Léna folyó. Szigorúan védett madár. Boldog az a vadász, aki szemtanúja lehet a kakas dürgésének, vagyis a fajdok nászának. A kakas estére érkezik ahhoz a fához, amelyet dürgésre kiválaszt. Hajnalhasadtakor kezdi a halk dalát. Oly hangot hallat, mintha fát hasogatnának. Ez a hangsor egyre gyorsul, és hangos végső csapással fejeződik be. A záróakkord durva köszörülő-fenő hang. Eközben a kakas megsiketül, és ebben a néhány percben a vadász két-három ugrással teljesen megközelíti.

A fakóbarnás tollú tyúk csak meglátogatja a kakast, hogy befedeztesse magát, különben nem jár vele együtt. A tyúk 6-12 fiókát költ, és ezek 14 napos korukban már repképesek. Őszig együtt maradnak az anyjukkal.

Egyéni tapasztalataim: már 15-16 éves koromban ott láthattam a verandánkon a szakszerűen kitömött fajdkakast; az erdész bátyám hozta oda. Zöldes nyaktollainak ragyogása, csőrének merész íve, szárnyának lefele feszülő állása, nyakának hetyke, magasba emelkedése a következő években is megmaradt emlékezetemben. Szovátán, málnászónapokon háromszor is láttam átsuhanni egyik fenyőlombról a másikra.

Kiemelkedően becses olvasmányélmény volt báró Kemény János szemléletes leírása a dürgés óráiról. A Vadpávák című természeti leírásában így érzékelteti a dürgés hangulatát:

„… egy ismeretlen ifjú (kakas) … most nagy suhogással földre száll, s egy egész verset fúj el a nyugtalankodó tyúkocska tiszteletére. Így szól a dal: »Tik-tak, tik-tak, tik-tak! Tik-tak, tik-tak, tik-tak… Klikk! … Csircs-csörcs, csircs-csörcs, csircs-csörcs!« Az utóbbi „csörcs” hangokat szárnyainak haragos súrló mozdulataival hozza létre. Erősen nekitüzesedett a hetyke legény, amit farktollainak páva módra való kiterpesztésével jelez, valamint azzal, hogy felfújja magát, akár a pulykakakas, amikor illegve-billegve dohog szerény tyúkjai között.

…egy öreg kakas melléje huppan a földre, s szigorú nézésével megfutamítja. Közben megérkezett a hajnal.”

Alig tudom fékezni magam, hogy ne idézzem tovább a jeles író, az etikus vadász remek leírását. 1944-ig ő minden tavaszon részese volt a Kelemen-havasokban az ilyen izgalmas jeleneteknek.

Nem hagyhatom említés nélkül Szováta jeles vadászait, akik sokféleképpen bizonygatták, hogy jelen voltak a kakasok vad, szenvedélyes nászán. Országos hírű vadásztechnikus volt a néhai id. Bokor Jenő, aranyérmes trófeák birtokosa. Kelemen Károly vadőr a szarvasok és fajdkakasok rejtekhelyeinek volt kitűnő ismerője. Balogh Elek erdész a Nyárád forrásvidékén és magasabb régiókban gyakran megfigyelte a császármadarat és a siketfajdot. Ez a büszke madár olyan természeti kincsünk, amelyért művelt és gazdag vadászok hozzánk utaznak Bajorországból, Olaszországból és Svájcból. 

Összeállította: Márton Béla