A havasok és hegyvidékek madarai (31.)

Molnárfecske (Delichon urbica)

13 cm. A feje, háta, szárnya és farka kékesfekete; farcsíkja tiszta fehér. Egész alsó oldala fehér. Rövid farka villás. Apró lábát és lábbujjait finom pehelytollak borítják. Viselkedése hasonlít a füstifecskééhez, de még inkább társas; gyakran nagy telepekben költ. A röpte nem annyira nyilalló, inkább libegő. Sokszor nagy magasságban jár. 

Riasztó hangja éles „csiip”. Éneke halk, de kellemes csicsergés. Élőhelye: ragaszkodik az emberi településekhez, házak, pajták ereszei alá építi fészkét. Sárból rakott fészke zárt, csak a felső részén van bejárónyílás. Az egész Kárpát-medencében otthonos. Vonuló. 

Egyéni élményeim: már hetven éve figyelem életét, természetét. Senkinek nem okoz kárt; kedves kis madár. Tavaszi visszatérésekor a meleg idő is megérkezett. Attól kezdve a gyermekek a réteken a szabadban játszanak; a földművelők új lendülettel szántanak, vetnek. Szeptember 8-ig ők a mi kedves vendégeink. 

 

Füstifecske (Hirundo rustica)

19 cm. Hosszú, karcsú farka mélyen villás. A felső oldala sötét, fémesen csillogó kék; homloka és torka gesztenyevörös. A begye sötétkék, a testalja sárgásfehér. A röpte könnyed, nyilalló. A költési időt kivéve csapatosan jár. A nap nagy részét a levegőben tölti. Bízik a repülésében, ezért bátran vág a ragadozó madarakra. Sokan összegyűlnek, és hangos csiviteléssel körülröpködik a karvalyt, a héját stb. 

Riasztó hangja magas „csvi-vit”. Éneke finom, lágy csicsergés. Gyakran látjuk tanyák, házak körül; a tavak, folyók fölött alacsonyan, gyorsan repül. Fészkét sárból és szalmából istállók gerendáira, tornácokra, ereszek alá építi. A Kárpát-medencében mindenütt ismerik és kedvelik. Klasszikus költőink közül Szabó Lőrinc mindenre kiterjedően megrajzolta kedves madarunk jellemző tulajdonságait. Most részletet idézek a költői sorokból. 

Ficseri-füsti

Fecske, te ficseri, füsti fecske, 

futár az egek meg a konyha között, 

ki a tárt ajtón ki-beszökve-repesve

szemünket a tiszta azúrba kötöd, 

mi csalt ide, tavalyi

tanyádra, ficseri, 

villafarkú dalröpke vándor, 

a nagy vizek és hegyek felett

Magyarországra Afrikából:

micsoda hűség, mily szeretet?

„Mit, mit?” csicseregsz, ha kérdelek; „Itt, itt”

csivogod, ha kereslek, s már tovatünsz, 

„Mit vitt?” a társad kérdi; de: „Csitt, csitt!”

inted le, ahogy megint berepülsz. 

Nem értelek, isteni

vendég, te ficseri, 

csak nézem, hogy körözöl elegánsan

s csupaszáj-fiaidnak enni hogy adsz:

áldás lakik a fehérfalu házban, 

ficseri-füsti, ahol te laksz.

Herman Ottó idézetekkel bizonyította, hogy a füstifecske Arany, Tompa és Petőfi költeményeiben is szerepel. 

Közeledik az ősz, nemsokára újra időszerűek lesznek Petőfi sorai:

„Üres már a fecskefészek

Itt az eszterhéj alatt” (Ősz elején)

Készüljünk hát mi, emberek is a hűvös, őszi napokra!

 

Szirtifecske (Hirundo rupiestris) 

15 cm. Hasonlít a partifecskéhez, de jóval zömökebb. A hátoldala barnás, a hasoldala piszkosfehér. A mellén nincs barna keresztszalag. A havasi sarlósfecske ugyancsak sziklás helyeken fészkel, a színe egyezik, de sokkal nagyobb. 

A szirtifecske hangja halk „csrri”. 

A magas hegyekben szikla-szorosokban keresi a táplálékát. Sárfészkét a sziklafalakra építi. A tengerparton élők a sziklaüregeket kedvelik. Csésze alakú, nyitott fészküket a sziklafalakra vagy sziklaüregekbe rakják. 

Összeállította: Márton Béla