2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ökörszem; Tengelic

Tengelic (Carduelis carduelis)


Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

9 centiméter. Parányi, kerekded madár. Rövid farkát felcsapja, s így még kerekdedebbnek látszik. Tollazata barna, rozsdás árnyalattal; felületét keresztsávozás is színezi. Fürge mozdulatokkal bujkál a bokrok, ágrakások, rőzsecsomók között. Táplálékát rovarok, hangyák, poloskák, legyek, szúnyogok, pókok, lepkehernyók képezik. A bogarak közül a nagy testű cserebogarat is fogyasztja. Élettere nem széles körű, ritkán száll nagyobb távolságokra.

A hangja eltér más madarakétól, a természetjáró leginkább „tit-tit-tit” hangjára lesz figyelmes; ha valami megriasztja, érdesen, hangosan cserreg.

Béldi Miklós megfigyelése mellé az enyémet társítom: tömzsi alakja s bohókás viselkedése révén az első pillanatokban mintha vízirigót látnánk, csakhogy ez utóbbi sokkal nagyobb az ökörszemnél. A neve igazán kifejező, hiszen nem nagyobb a régen jól ismert ökör szeménél. (Hány fiatal lát napjainkban ökröt?)

Aprókat ugrálva halad ágról ágra, sokszor ágon kapaszkodva lenyúl valamilyen hernyó vagy pók után, aztán ott jön elő, ahol nem is gondolnók.

Előszeretettel tartózkodik a borókásokban, néha a törpefenyőket is megvizsgálja kb. 1700-1800 méter magasságban – írja Béldi Miklós.

Magam is sokszor szemtanúja voltam, hogy a hegyi patakok közelében gyakran járja a lombosodó erdőket. Olyan parti gyökerek között bujkál, ahova más madár nem férne be. A fészkét elrejti a patak menti fák gyökerei között, esetleg rőzserakásokban. Tollal béleli, és oldalán bejárónyílást alakít ki. Indákból, levelekből, száraz fűszálakból készíti gondosan formált fészkét. Tojásai fehér alapon vörhenyesbarnán pettyezettek. 6-8 fiókát költ ki, melyek kirepülés után fürgén villannak egyik parti gyökérről, ágról a másikra.

Hosszú lélegzetű éneke pergő jellegű, a fenyőerdőben aligha hallunk ennél szebb madárdalt. Szovátán, a sós tavak közelében, a hullámzó hegyoldalakon, bokrok, gyökerek között mind a négy évszakban évente láttam ezt az eleven mozgású, pici madarat.

Áprily a Párversek c. költeményében a ragadozó elől elbújó ökörszemet is emlegeti:

„Búvik a puszta kökénybokor-ölbe a fürge ökörszem.” (Az őszi ködben)

Az Egyedül címűben az ősz végi, téli sötét ködöt ecseteli, de egy kedves kis madár vigasztalóként az ablakába száll:

„A völgyben síró, sötét köd ül.

Ma nem járt erre még a zord vadőr sem.

Ma egyedül maradtam. Egyedül?

Az ablakomra szállt egy víg ökörszem.”

Az Egy nap című költemény a gyönyörű madárdal elmaradását, az őszi erdő elszegényedését érzékelteti:

„Nem hallod többé, mit jelez

a szajkó-raj, sok éber őrszem.

Nem élvezed a drága dalt,

melyet fütyül a csepp ökörszem.”

 

Tengelic (Carduelis carduelis)

12 centiméter. A hím és a tojó színe, megjelenése hasonló. A feje kárminpiros, feketével és fehérrel mintázott. A fekete szárnyán aranysárga szalag látható. A háta fahéjbarna, a farcsíkja fehéres. A fiatalok feje és háta sárgásszürke, barna vonalakkal. A költési időszakban a családot tartja szem előtt, de a kicsik kirepülése után csapatosan jár. A röpte hullámos. Ha több ideig figyeljük, azt látjuk, hogy csapongóan halad a levegőben.

Ilyen hívó hangot hallat: „tig-lic, tige-lic, stiglic”. Éneke lágy hangzású, dallamos, csicsergésszerű. Kedveli a nyílt helyeket, a ligetes erdőket, fészket rak parkokban, kertekben, erkélyek virágcserepeibe is.

A csőre lényegesen hegyesebb, mint a zöldikéé. Bizonyára azzal áll összefüggésben, hogy bogyókon és rügyeken kívül finomabb magvakat eszik, mint a durva csőrű zöldike. Könnyedén halad a bojtorján és más évelő növények szárain, valamint terméstokjain.

Élőhelye egész Európa, továbbá a Kanári-szigetek, a Nílus deltája, Irán, a Himalája nyugati része, Dél-Szibéria és a Bajkál-tó vidéke. Az európai tengelicet betelepítették Ausztrália nyugati részébe és az Egyesült Államok keleti részébe.

Már gyermekkoromban felfigyeltem gazdagon színezett tollruhájára. Csodálkoztam, hogy élénkpiros, fekete, fehér és aranysárga színfoltok társulnak egymáshoz. A Maros mentéről ezeket a színeket hoztam emlékezetemben a Sóvidékre. Itt is megtaláltam: hullámos röpüléssel bogáncsról bogáncsra szállt. Az ösvények melletti bojtorján magvait gondosan szedegeti, s közben csicseregve jelzi a társának, hogy a közelben ízes falatokat talált.

Összeállította: Márton Béla 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató