15 cm. Kisebb, mint a mezei pacsirta. A farka rövid. Világos szemsávja a tarkójára nyúlik. A csőre finom vonalú. A szárnya alsó élén, a szárnyhajlás közelében kis sötét folt vehető észre. Sok időt tölt a fák hegyén. Az éneklésben kitartó, messze csengő hangja nem annyira változatos, mint a mezei pacsirtáé. Dallamos énekét örömmel hallgatják a természetjárók. Énekének „lu-lu-lu” motívumait a dallamosság teszi feledhetetlenül kellemessé.
Fenn a magasban is kitartóan, dallamosan szövi strófáit. Sokszor keringve is megragadóan énekel. Éjszakai éneke elbűvölő. Kedveli az erdőszéleket, a fákkal tűzdelt domboldalakat és a pusztaságokat. Télen hű marad hozzánk, a szántóföldeken tölti a hideg napokat.
A Kárpát-medence minden táján fészkel; a fészkét a földre rakja. Az 1600 méter fölött élők leereszkednek a szántóföldekre, és ott töltik a telet.
A Felső-Maros mentén és Szovátán mindkétféle pacsirtát sokszor hallottam. Az erdei pacsirta kedveli a közbirtokosság nagy terjedelmű hegyi legelőit (Remetei, Répás), hallottam elbűvölő éjszakai énekét a Dürgőház közelében (1400 méter tengerszint feletti magasságban) is.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató