A harkályalkatúakhoz tartozik, veréb nagyságú, 16 cm-es madár. A harkályoktól abban is eltér, hogy vonuló madár. Barna-szürke tollazata sötétebb foltokkal, vonalakkal finoman mintázott. Szem elé szinte sohasem kerül, repülés közben is ritkán. A vércsééhez hasonló folyamatosan emelkedő, „kszü-kszü-kszü-kszü-kszü” vagy „ki-ki-ki” hangja árulja el.
Április közepétől halljuk, észak-afrikai téli szállásáról akkor érkezik hozzánk. Nevét onnan kapta, hogy veszély esetén viszonylag hosszúra nyújtott nyakát a fejével együtt jobbra-balra tekeri-csavarja, s közben üstökén a pehelytollak ideges rángatózással fel-felborzolódnak. Ezeket a sajátos mozdulatokat, „színjátékát” számos esetben sziszegő hang is kíséri. Ezek az ember számára szokatlan hangok a kígyóéra emlékeztetnek. Az ilyen sziszegő hangok riasztják el a támadóját.
Élőhelye: kertek, gyümölcsösök, parkok, fás, bokros területek. Odvas fákban, mesterséges fészekodúkban, kőfalak nyílásaiban fészkel. Tápláléka: kisebb rovarok, hangyák, hangyabábok, lárvák.
Áprilyt öröm töltötte el, amikor áprilisban újra felcsendült a hangja. Mintha megnőtt volna a fény a kertjükben. Ennek bizonysága az Iynx torquilla című költői jellemzése:
„Megjött. Dalol már diadalmasan
színt színnel rejtő lappangó helyén.
A hangnak oly sugárzó színe van,
hogy kertünkben körül megnő a fény.”
Szalakóta (Coracias garrulus)
30 cm-es. Zömök termete a szajkóéra emlékeztet. Tollazata azúrkék, a háta gesztenyevörös, a szárnya ragyogó kék, fekete szegéllyel; a farka zöldeskék, a középső farktollak sötétszürkék.
Miként a gébics, száraz faágon, telefonoszlopon figyeli a lepkéket, rovarokat, s a levegőben kapja el őket. Tavaszi párválasztás idején nagy magasságokba emelkedik, utána lefelé zuhan, majd meredeken újra fölfele evez. Az ilyen bravúros légi tornamutatványokat többször megismétli. A hangja károgó rikácsolás és csörgő
„krakrakra”. A nemzetség nyolc faja Ázsia déli és nyugati részén, Európában és Afrikában él. Vándormadár, a telet Kelet- és Dél-Afrikában tölti. Április végére tér vissza hozzánk. Sokszor a feketeharkályok elhagyott odúiban, máskor földi lyukakban költi ki négy csillogó fehér tojását. A kicsik háromheti kotlás után kelnek ki, és még egy hónapig a fészekben maradnak. Ez a telepesen fészkelő madár sok vidéken a löszfalban költ.
A szovátai Bokor Róbert (szül. 1949), a vadásztechnikus fia és barátai 2014-ben a Bözödi-tónál figyelték színpompás rajukat. Seregük a tó fölött csapongott, és ha egy-két madár megszomjazott, a tó felett suhanva kapott fel egy-egy csepp vizet.
A szakadékos hegyoldalban építettek maguknak fészkelőhelyet. Szalakótatelep volt Makfalván, a volt lengyár mögött. Az ottani löszfalat választották fészkelőhelynek. Itt is csapatosan vadásztak az erdőkoszorú karéjában. Elegáns, könnyed mozdulatokkal csípték el a szúnyogokat, bogarakat. Surranó csapatuk lengve, libbenve villantotta fel azúrkék ékszerét, színpompás tollruháját.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
