Mérete: 25 cm. A hím tollazata tiszta fekete, csőre és szemgyűrűje élénk narancssárga. A tojó hátoldala egyszínű sötétbarna, alul világosabb barna sötétebb sávozással. Csőre barna, a torka fehéres. A fiatalok tollazata rozsdabarna, sűrű barna mintázattal. A földön keresgéli táplálékát. Őszön szedegeti, csipegeti a vadbogyókat.
Éneke nem olyan változatos, mint az énekes rigóé, viszont dallamos és fuvolahangú. Strófáit halk, egyszerűbb hangsorral fejezi be.
Énekléskor a hangok egész sorát hallatja, aminek a fajon belüli érintkezésben pontosan kürölhatárolható jelentősége van. Kivétel a vészjel, amely a levegőben közelgő ellenségekre figyelmezteti fajtársait.
Fészkét bokrokra, talajra, épületekre vagy nád közé rakja. Egy évben többször költ.
Élőhelye: Európa, Azori-szigetek, Kanári-szigetek, Északnyugat-Afrika, Közép-Ázsia, Kína déli része.
Egyes énekei „kottatiszta” hangokból állanak. Néha a véletlen játékaként meglepő hasonlatok adódnak közismert zenedarabok részleteivel, például Beethoven hegedűversenyéből a híres rondótéma első 12 hangja.
Áprily számos versében megfogalmazta a rigó dalának sokszínűségét, zeneiségét, hangulatkeltő hatását.
Koncert
De szaggatott emelkedésre készen
pacsirta szól; küllők rikoltanak,
s rigó-torokból frissen és merészen
kibuggyan már, s nő-nő a dalpatak.
Fekete rigó
Hogy megmelegszik minden alkonyat
és mennyi vágy kel, s mennyi vízió
ha hallom drága, régi hangodat,
múltam madara, fekete rigó.
Most szólj rigó
…a fuvolás régi ismerősöm
ragyogó fekete inspirátor.
Észak felé
Körül rigói zengenek,
s rügy, rügy, rügy fakad rengeteg.
Sárgarigó (Oriolus oriolus)
Testmérete: 23 cm. Nem téveszthető össze más fajtával. A hím tollazata ragyogó aranysárga, a farka fekete. A szélső farktollak hegye is aranysárga. A tojó és a fiatalok sárgás zöldek, szárnyuk és farkuk sötétebb. Testaljuk halványan sávozott.
Rendszerint a fák koronájában mozog. Mind a két nemnek a színei beleolvadnak a zöld környezetbe. Emiatt csak akkor figyelhető meg, amikor egyik fától a másikig repül. A röpte gyors, s kissé hullámvonalú.
Már 10-16 éves koromban június elejétől augusztus végéig sokszor láttam ívesen repülni, és hallottam mesterien vezetett rigódallamait. A fuvolahangja oly ragyogó és tisztán csengő, hogy soha nem lehet elfelejteni. Azt is hallottam, hogy a flótázást időnként rikácsoló „ksrék, rék, krék” hangokkal váltja fel. Megropogtatja az r, ré hangot, csak a társa, a tojó érti a nyers vallomás jelentését. A kertünkben erős, lombos kőrisfák emelkedtek, melyeknek koronájában jól érezte magát ez az óvatos madár. Éveken át kutattam, hol lehet a fészke, de a magasan zöldellő lombkorona elrejtette kíváncsi gyermekszemem elől. Később megtudtam, hogy folyóárterek magas nyárfáin, parkokban építi meg kosár alakú fészkét.
Új ismeretekkel gazdagított Móra Ferenc Szóló szőlő című, lírai elemekben bővelkedő elbeszélése, mely szerint a gyümölcsösben lakó sárgarigó neki is kiáltotta: Van dió, millió, kell-e dió, fiú? Egyszerre gyönyörködtem a rigó bravúros hangjátékában és az író emberi értelmezésében.
Áprily Lajos az Oriolus galbula című versében arról vall, hogy örömmel fogadta az új tavaszi madárhangot az arany fuvolás szívet-lelket vidító zenéjében:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
