A havasok és hegyvidékek madarai (10.)

Zöld küllő (Picus viridis); Fekete harkály (Dryocopus martius)

Zöld küllő (Picus viridis)

Zöld küllő (Picus viridis)

Testmérete 32 cm. A háta olajzöld, hasoldala zöldesszürke. A hát alsó fele és a farcsík zöldessárga. Sapkája kárminpiros; fejoldala és barkója fekete. A hím széles barkója középen kárminpiros. A fiatalok színei tompábbak; tollazatuk feketén sávozott és pettyezett. A tojón a pirosság halványabb, egyeseken nem is látható. Táplálékát gyakran a földön keresi. A hangyabolyokat szétdúlja, és élvezettel lakmározik. Mozgékony, figyelmes madár.

A röpte hullámvonalú; ahol elhalad, ott surranó hangot hallunk. Klü-klü-klü hangja csengő, így messzire hallszik. Fenn a száradó faágon felfele haladva néha ritmikusan dobol.

2014. június 2-án Szovátán, a ravatalozóház melletti egyik fatörzsön és a réten több mint 10 percig figyelhettem. A csőre, karmai erősek. A hasi oldala a csőrtől végig ezüstös alapon feketén pettyezett. Tojó lehetett.

Áprily Lajos jól ismerte a madarakat. A Zöld harkály című költeményében kitűnően jellemzi; ezen túlmenően művészi jelzőkkel megeleveníti a tájat, ahol ez a madár hallatja sajátos, éles hangját, keresi táplálékát.

Áprily Lajos: Zöld harkály 

Sikoltó hangod csendem áthasítja

s lüktet tovább a friss hegyoldalon.

Hím-fejeden a frígiai sipka

tavaszt lobbantó láz: forradalom.

Klü-klü-klü-klü! – Hogy ujjong és nyerít,

hogy átnyilall a fényen és ködön.

Így járja majd a várhegy völgyeit,

ha én már benne nem gyönyörködöm.

Klü-klü! Sikolts és verd a torha fát,

verd meg a világ véres homlokát,

vallassa ki a csattogó verő,

mit őröl benn az őrült agyvelő.

Fekete harkály (Dryocopus martius)

46 cm. A legnagyobb európai harkály. Tollazata egyszínű fekete. A hím fején üstökben végződő tűzpiros sapka. A tojónak csak a tarkója piros. Szeme és csőre fehéres. A röpte enyhén hullámos vonalú.

Hangja: elnyújtott, magas „kliü-jő”. Röptében „kri-kri-kri” hangsort hallat. Tavaszi dobolása messze hangzó.

Élőhelye: magas hegységekben öreg fenyvesek, lennebb pedig bükkösök és vegyes lomberdők. Nagy odút ácsol az öreg fák törzsén. A csőr ütései hevesek és messze hangzóak. Nagy odúiba később más nagy testű madarak költöznek. Télen a hó alól is kikotorja a hangyabolyokat. A tojó két hétig költi 4-5 tojását. A fiókák négyheti fejlődés után repülnek ki.

Egyéni tapasztalataim: 1988 szeptemberében a szovátai Rigó-tó közelében figyeltem az erdő madarait. Erőteljes „dobolásra” lettem figyelmes. Az egyik kiszáradó csertölgyön (Quercus cerris) láttam meg a fekete tollú, piros sapkájú madarat. Nem léptem ki látható térre, így 10-12 percig figyelhettem a harkály ácsoló munkáját. Erős nyakával és csőrével gyakran fordított le egy-egy száraz kéregdarabot. Néha kukacot is talált alatta. Semmi nem zavarta a „napi munkájában”. Az erdőt nyugalom és béke töltötte be.

Összeállította: Márton Béla