2020. szeptember 23., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

8R Római fesztivál

Járvány ide vagy oda, a Maros Megyei Múzeum ez évben is megszervezte immár hagyományos római fesztiválját Mikházán. És milyen jól tette! Ezekben a rendezvényekben ínséges, online időkben igen sokan voltak kíváncsiak a nyárádmenti eseményre, még akkor is, ha – ugyancsak az említett járvány miatt – ezúttal pár órásnyira rövidült a rendezvénysorozat, amely ezúttal is több helyszínen zajlott. 

Az idén a nyolcadik római fesztivált szervezte a múzeum, valamint annak munkatársai, közöttük Pán-czél Szilamér, aki az eseménysorozat ötletgazdája is. A mai Nyárádmentén, azon belül Mikháza mellett húzódott annak idején a hatalmas Római Birodalom határvonala, a limes – ezért találunk itt római romokat (egy katonai tábor és az a köré szerveződő kis település, illetve az ezeket kiszolgáló fürdő) –, és ezért szervezik itt ezt a látványos, minden évben nagyon sikeres fesztivált. Az érdeklődés az idén sem maradt el, a szervezők pedig igyekeztek a lehetőségek szerint, a járványügyi előírások betartásával megtenni mindent annak érdekében, hogy a szombat déli 2 órától este 6 óráig tartó, idén a római civilizáció egészségügyi szokásaira fókuszáló eseménysorozat idén is érdekes, emlékezetes legyen.

A rendelkezésre álló tereket több kisebb helyszínre osztották: a Csűrszínházban, illetve annak udvarán kapott helyet az Odeon, ahol Doboznyi régészet és A római légiók jelvényei címmel nyíltak tárlatok. Az Arenában, tehát a Csűrszínház hátrafele nyíló udvarán és kertjében, illetve az ez irányba megnyitott színpadon került sor a Neumarkt Brass Quintet fúvósötös (Ambrus László, trombita, Ciprian Chiţimia, trombita, Radu Gavril, kürt, Fábián András, harsona, Cosmin Boţa, tuba, illetve Gombocz Avar meghívott vendég, ütőhangszerek) fesztiválnyitó koncertjére, valamint számos további eseményre. Itt mutatta be a Milites Marisiensis marosvásárhelyi hagyományőrző csoport a római katonák hadgyakorlatát, amely ez évben egy római, korai számszeríj és egy balliszta reprodukcióinak bemutatójával is bővült. A csoport vezetője (Pánczél Szilamér tolmácsolásával) bemutatta a római segédkatonák, illetve legionáriusok természetesen korhű vértezetét, fegyverzetét, illetve harci technikáiknak egy részét. A bemutatót az Antheia Imperialis tánccsoport fellépése követte, majd a Maros Művészegyüttes folkestje zárta az arénabeli programsorozatot. 

Fotó: Kaáli Nagy Botond


A Castrumban, ugyancsak a Csűrszínház udvarán, a római tábori élet kellékeit mutatták be, illetve itt zajlottak az idén is a múzeumpedagógiai bemutatók. A minden évben nagy érdeklődést kiváltó interaktív műhelyek több ókori mesterséget mutatnak be – például mozaikkészítést, avagy gyógyászatot –, ez évben az interaktivitás sajnos elmaradt, a vírus miatt tevékenységek csupán bemutató jellegűek lehettek, de így is számos érdeklődőt vonzottak. Idén sajnos nem nyitott a Taberna, így az ételt-italt máshol kellett beszerezzék az emiatt némiképpen csalódott fesztiválozók, akik kora délután a Joannes Kájoni 390 című tárlat megnyitóján vehettek részt. Joannes Kájoni, avagy Kájoni János ferences szerzetes, zeneszerző és zenegyűjtő, nyomdaalapító és orgonaépítő volt, az ő nevéhez fűződik a Kájoni-kódex, az erdélyi zenetörténet egyik legértékesebb dokumentuma. A szabadtéri vándorkiállítás ízelítőt nyújtott Kájoni életéből és korából, azokról a helyszínekről, ahol élt és tevékenykedett (csíksomlyói kegytemplom és ferences kolostor, gyergyószárhegyi ferences kolostor, valamint Mikháza). 

A Joannes Kájoni 390 emlékév részeként a Hargita Megyei Kulturális Központ által megvalósított szabadtéri kiállítás pannóin a közönség számára eddig nem látott gyűjteményekről, nyomtatványokról és kéziratokról készült fotókon mutatják be mindazt, ami Kájoni munkásságát fémjelzi: Kájoni-kódex, Organo Missale, a csíksomlyói templom régi orgonájának felirata, Sacri Concentus, Herbárium, Cantionale Catholicum, Fekete könyv, Hymnárium. A kiállítás Muckenhaupt Erzsébet muzeológus és régikönyv-szakértő szakmai irányításával valósult meg, ő a régi erdélyi nyomtatványok, elsősorban a csíksomlyói ferences nyomda és könyvtár múltjának elismert kutatója, egyik feltárója és megmentője a csíksomlyói ferences könyvtár háborús időkben elrejtett könyveinek. A fotók művészi kivitelezése és a kiállítás grafikai szerkesztése Ádám Gyula fotóművész munkáját dicséri.

Mindeközben két további helyszínen is zajlottak a római fesztivál programpontjai: a Mikháza hatá-rában fekvő régészeti parkban a Time Box nevű régészeti kiállítást tekinthették meg az érdeklődők, akiknek kérésre idegenvezetést is biztosítottak a feltárás helyszínén, míg az Ecclesiában és a Hortusban, azaz a ferences kolostorban és annak udvarán a Biblotheca claustri és a Collegium naturae curiosorum című tárlatok voltak láthatók, itt is volt idegenvezetés, illetve múzeumpedagógiai műhely – stílszerűen merített papír készítése –, valamint du. 4–5 óra között itt lépett fel az ország leghíresebb régizene-együttese, az 1988-ban Baróton alakult Kájoni Consort. 

Noha a résztvevők száma értelemszerűen alacsonyabb volt az eddigi évek közönségének lélekszámánál, akik ellátogattak a fesztiválra, láthatóan jól szórakoztak, a múzeumpedagógiai, illetve a régi korok szokásvilágát, viseletét bemutató tevékenységek idén is élénk érdeklődést keltettek. A Maros Művészegyüttes művészei ugyancsak régi, de nem antik korokat idéző – leginkább a reneszánsz évszázadokra utaló – öltözetben lakták be a fesztivál használta tereket, és a történelemben valószínűleg először láthattunk római centuriót egészségügyi maszkban. 

Üde színfoltnak bizonyult ismét a mikházi római fesztivál, amely a már ismert elemekből építkezett, de ez évben is képes volt újat mutatni. Ezeket az ismert elemeket azonban a jelek szerint szereti és elvárja a közönség, a gyönyörű helyszíneken zajló fesztivál ebben az évben is ízlésesen és nívósan ötvözte az antik világ és az azt követő évezredek momentumainak felelevenítését, a történelmet, a kultúrát, az előadó-művészeteket – éppen úgy, ahogyan az a szervezők képesítéséhez és régi korok iránt érzett szenvedélyéhez illik.