Eddig is nyílt titok volt, hogy a közpénzeket a pártok saját aranybányájukként kezelik, azért tolakodnak ekkora buzgalommal a húsosfazék közelébe.
Eddig is nyílt titok volt, hogy a közpénzeket a pártok saját aranybányájukként kezelik, azért tolakodnak ekkora buzgalommal a húsosfazék közelébe. Most a volt demokraták kapcsán derült ki, mekkora pénzek forognak a hatalmi játszmákban, mert noha a régi-új kolozsvári városgazda nem volt bőbeszédű a DNA-nál tanúként tett látogatása után, a vádhatóság szerint volt pártjában az állami közbeszerzések értékének akár a negyedét is lecsípték a párt finanszírozására.
Ezért fontos a nagy pártoknak az önkormányzatokat és a miniszteri bársonyszékeket birtokolni, valamint megtartani a nagy pénzeket forgató állami vállalatok vezetői pozícióit a politika markában, mert így házon belül lehet akkora összegeket kimarkolni a közpénzből, amennyiért tisztességes cégeknek évekig kell keményen gürizni, az egyszerű adófizető pedig tán életében nem lát annyi pénzt egy helyen. És noha most a volt demokraták szennyese – talán csak egy vékony szeletnyi – került nyilvánosságra, naivitás lenne azt hinni, hogy a szociáldemokratáknál vagy a liberálisoknál másképp menne a játék. Legfeljebb a „részesedés” mértéke különbözik.
Azért gerincességben van egy kis különbség a pártházak között. Ugyanis amikor ebben az ügyben a liberálisok társelnökét – aki korábban demokrata pártvezér volt – meggyanúsították, az lemondott pártelnökségről és kampányfőnökségről is. Miközben a balliberális oldalon úgy tűnik, lassan legalább egy vád alá helyezés kell a főnökséghez, elvégre a pártelnököt jogerősen elítélték választási csalásért, a volt kormányfőjük több pernek is vádlottja, a liberális csendestárs pedig hamis tanúzásért áll vád alatt. Ez persze nem akadályozza meg őket abban, hogy hazugsággal vádolják az elnököt, és a pártba be nem lépett, de liberális támogatással a jelek szerint további kormányzásra kapható független mi-niszterelnököt.
Az utóbbi napok politikai kórusában a tiszta hangot az államfő ütötte meg kedden, aki ezúttal egy szak-szervezeti szövetség kongresszusának küldött üzenetet. A társadalmi párbeszédben való közvetítői szerepét ezúttal komolyan vevő államelnök azt mondta a szak-szervezetiseknek, hogy ne hagyják magukat becsapni a pártok kampányígéreteivel, és ne feledjék el, volt már példa rá, hogy a kampányban beígért béremeléseket ugyanazok a pártok, hatalomra kerülve, visszavették a munkavállalóktól. Ilyen józan üzeneteket vártunk volna az elmúlt szűk két évben is az elnöki palota lakójától. De jobb későn, mint soha ráébrednie arra, hogy mikor mit kell mondania, hiszen a kampány csalfa ígéretáradata még csak ezután zúdul igazából a választók nyakába.
