Politikai harc folyik Európában az Európai Bizottság elnöki tisztségéért, amelyre hat jelölt pályázik. A legesélyesebb Jean-Claude Junker, a Néppárt jelöltje.
Politikai harc folyik Európában az Európai Bizottság elnöki tisztségéért, amelyre hat jelölt pályázik. A legesélyesebb Jean-Claude Junker, a Néppárt jelöltje. A múlt keddi brüsszeli tanácskozásról kiszivárgott hírek szerint azonban nem örvend osztatlan szimpátiának. Az AFP jelentése szerint David Cameron angol miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, ha Junker lesz az EB elnöke. Szombati számában erről írt a Der Spiegel is. „A ’80-as évek képviselője nem lesz lépes megoldani a következő öt év problémáit” – reagált állítólag a brit kormányfő Angela Merkel német kancellár bejelentésére, miszerint ő támogatja ezt a jelölést.
A dolgok a június 9–10-i svédországi tanácskozáson dőlhetnek el. Junker persze „optimista”, és a német Bild újság szerint azt mondta, július közepéig megválasztják, hiszen „a demokrácia zászlóvivőinek tartott nagy európai országok, illetve a kereszténydemokrata állam- és kormányfők őt támogatják”. Mint mondta, reméli, meg tudja addig győzni Stockholmot, Budapestet, Londont és „a többieket” is.
Nem csoda, ha megosztott az Európai Unió, hiszen nem várt eredmények születtek az EP-választásokon: Görögországban a szélsőbaloldal, Franciaországban a szélsőjobb, Nagy-Britanniában az euroszkeptikusok győztek. Ami azt jelenti, hogy az Európa jövőjéről kialakított különböző elképzelések nehezen lesznek összeegyeztethetők. Az EPP megnyerte ugyan a választást, és Junker kész arra, hogy az EB elnöke legyen. De a Lisszaboni Szerződés értelmében, a földrajzi, gazdasági, politikai szempontok mellett a választás eredményét is figyelembe kell venni a jelöléskor. Ehhez pedig többséget kell magának szerezzen a jelölt, amire a jelenlegi ábra szerint egymagában egyik sem képes. A harc tehát még nem ért véget, hiszen a szocialista Martin Schultz sem mondott még le a tisztségről.
Európa vezető politikusai a múlt kedden az Európai Tanács elnökét bízták meg az egyeztetéssel, akinek egy hónapja van arra, hogy megoldást találjon. Bár jelenleg még azt sem lehet tudni pontosan, melyik frakciónak hány tagja lesz, sőt azt sem, hány képviselői csoport alakul. Lesznek, akik frakciót váltanak, mint például a román Nemzeti Liberális Párt, amely az ALDE-ból a Néppárthoz ül át, és sokan – akikről nem tudni, hol politizálnak majd – bejutottak az „egyéb” kategóriában is. Ráadásul nagyon sok mandátumot szereztek az EU-ellenes pártok, és soha ekkora számú ellenzék nem volt még az Európai Parlamentben. Érdekes időszak következik tehát Európában is, ami „kiegészíti” az itthoni politikai-hatalmi tragikomédiát.
