Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A BBTE Geológiai Intézetének munkatársa, dr. Bogdan Petroniu Onac paleoklimatológus közreműködésével, illetve az egyetem egykori környezetmérnök-hallgatója, Oana-Alexandra Dumitru elsőszerzőségével jelent meg tanulmány a természettudományok területén élvonalba tartozó Nature folyóirat hasábjain. A nemzetközi kutatócsoport azt vizsgálta, hogy a pliocén földtörténeti korban miként alakult az átlagos globális tengerszint, melyek voltak a változásokat elő-idéző tényezők, és hogy mindez milyen lehetséges forgatókönyveket körvonalaz a jövőre nézve.
A kutatások egy spanyolországi, Mallorca szigetén található barlangban zajlottak. A Coves de Artá bizonyos zsákszerűen elvastagodó cseppkövei a legkorszerűbb ólom- és uránizotópos vizsgálatok alapján a 4,4-3,3 millió évvel ezelőtti időszakban képződtek, a „cseppkőzsákok” alja pedig pontosan jelzi a barlang 3,5 millió évvel ezelőtti vízszintjét, amely megegyezik az akkori tengerszinttel. A cseppkövek képződésének ideje egybeesik egy, a pliocén földtörténeti korban (5,3-2,6 millió évvel ezelőtt) végbement felmelegedéssel, amely hozzávetőlegesen 3,3-3 millió évvel ezelőttre tehető. Ez azért fontos, mert e középpliocénbeli időszakban a légkör szén-dioxid-szintje nagyjából megegyezett a maival, a léghőmérséklet 2-3 C-fokkal volt magasabb, mint az ipari forradalom előtt, az átlagos globális tengerszint viszont 16,2 méterrel állt magasabban a mostaninál. Az eredmény arra utal, hogy abban az esetben is tengerszint-emelkedésre számíthatunk a jövőben, ha az emberi tevékenységek révén képződő üvegházhatású gázok és közülük leginkább a szén-dioxid kibocsátását megállítjuk a jelenlegi szinten. Ugyanakkor a kutatás arra is rávilágit, hogy mi történhet akkor, ha a szén-dioxid-kibocsátás a jelenlegi ütemben növekedik: a pliocén klímaoptimum idején a hőmérséklet nagyjából 4 C-fokkal volt magasabb, mint az ipari forradalom előtt, az átlagos globális tengerszint pedig 23,5 méterrel állt a mai fölött.
Forrás: https://news.unm.edu/news/scientists-discover-evidence-for-past-high-level-sea-rise-at-current-atmospheric-carbon-dioxide-levels
A tanulmány szerzői szerint a klímakutatás területén igen jelentősnek tekinthető eredmények az ideális vizsgálati terep és az Új-mexikói Egyetemen kifejlesztett ólom- és uránizotópos kormeghatározási technika szerencsés találkozása révén születhettek meg.
A tanulmány fontos támpontot kínál azon kutatások számára, melyek a permafroszt olvadási üteme alapján az átlagos globális tengerszint várható változására próbálnak következtetni. Az átlagos globális tengerszint leginkább annak függvényében alakul majd, hogy a grönlandi és a nyugat-antarktikai jégtakarók olvadása milyen ütemben zajlik a jövőben.
(Közlemény)