HáRom az igazság (?)

11R (Római, Reneszánsz, Rurális) Fesztivál

3R a 11R-ben – talán így lehetne a legvelősebben és legérthetetlenebbül összefoglalni, hogy mi történt a hétvégén Mikházán. A nyárádmenti település idehaza és külföldön is egyre ismertebbé váló kulturális életében jártasabbak tudják: az R ez esetben a Maros Megyei Múzeum által szervezett mikházi római fesztivált jelenti, amely tavaly töltötte be a tizedik életévét. 

A 11R így értelemszerűen az idei eseménysorozatot jelzi, a tizenegyedik fesztivált, amelyre szombaton került sor, és amely ismét családias és nagyszerű hangulattal várta mindazokat, akik kíváncsiak voltak az egykori limes (a Római Birodalom határvonala) mentén fekvő faluban és a mellette lévő régészeti parkban szervezett fesztiválra. Ezzel elértünk a 3R-hez, amely ez esetben nem a harmadik szemlét jelzi, hanem azt, hogy – ebben az évben először – a szervezők az eddiginél is több részre bontották a fesztivált. Noha az eseménysorozat eddig is több helyszínen zajlott, annak főbb programjai – például a római katonák hadgyakorlata, a rabszolgavásár vagy a múzeumpedagógiai foglalkozások – a mikházi Csűrszínház udvarán kaptak helyet, és ezzel színes össznépi sokadalmat biztosítottak, amelynek hangulatát tovább emelte, hogy számos résztvevő korhű római, illetve a római kort idéző ruházatba bújt. Noha a többi helyszínen (például a ferences kolostorban vagy a régészeti parkban) is zajlottak események, azok a csűrszínházi udvarban zajló események kiegészítéséül szolgáltak. Idén a szervezők három nagy részre osztották a fesztivált és annak programpontjait is. A 3R a következőket takarja: római, reneszánsz, rurális.

A római blokknak a Mikháza határában fekvő, egykori limes-határvédő erőd feltárt maradványai körül berendezett régészeti park adott otthont. Itt zajlott a délelőtti fesztiválmegnyitó, a római katonák délelőtti és délutáni hadgyakorlata, a fesztivál egyik fő attrakciójává vált rabszolgavásár, valamint itt is voltak múzeumpedagógiai foglalkozások, kiállítások, idegenvezetés. A reneszánsz részt a mikházi ferences kolostorban alakították ki: a múzeumpedagógiai foglalkozások, idegenvezetés és koncertek (Mátyus Szabolcs orgonakoncertje, valamint Domahidi Sára és Zsuzsa fuvola- és hegedűkoncertje) mellett az érdeklődők a Bibliotheca claustri és a Ferencesek a nyárádmenti „Szentföldön” című, a kolostor egykori könyvállományát és a kolostori élet mindennapjait bemutató tárlatokat tekinthették meg. A Csűrszínház és annak udvara a rurális tematikus blokk otthonává vált: itt lépett fel a Borsika néptáncegyüttes, itt zajlott két, hiánypótló kötet bemutatója (Mikháza építészeti atlasza, A mikházi és szárhegyi ferences kolostorok régi könyvei: Katalógus – erről az eseményről a későbbiekben bővebben beszámolunk), itt koncertezett a Barozda együttes és a 6 Chapter, valamint ezen az udvaron is zajlottak múzeumpedagógiai foglalkozások. További tárlatoknak adott otthont a helyi iskola, a kántor háza, a Széllyes Sándor- és Kacsó Sándor-emlékház.

Délben értünk ki a fesztiválra, első utunk megszokott módon a Csűrszínház udvarára vezetett, ahol meglepetéssel és kis csalódottsággal szembesültünk azzal a ténnyel, hogy az előző években megszokott nagyszerű, a nagy létszám ellenére is családias, a római kor emlékét a huszonegyedik századdal egyedi és összetéveszthetetlen módon vegyítő hangulat (az egyik fő ok, amely miatt rendszeres látogatójává váltunk ennek az eseménynek) – mintha hiányozna. A Csűrszínház ugyan tele volt (éppen zajlott a Borsika előadása), az udvaron felállított pár, múzeumpedagógiai célokat szolgáló sátrat kivéve azonban nem volt túl nagy sokadalom. Eleinte a hőség számlájára fogtuk mindezt, de miután végigjártuk a helyszíneket, rájöttünk: valószínűleg túl naggyá vált a térbeli elrendezés egy ilyen (pozitív értelemben minősített) rétegfesztiválhoz. Hiszen mindenhol sokan voltak, de a relatív nagy távolságok – főleg a Csűrszínház – Taverna – régészeti park útvonalon – felszabdalták az eddig tömbösített eseménysorozatot, így a fesztiválhangulatot nagyban befolyásoló közösségi és közönségi érzés, az eseményeken együtt részt vevő tömeg adta jókedv ezúttal sajnos hiányzott. 

Persze, egyes programpontokon a hiányolt fíling visszatért: a castrum melletti mezőn zajló rabszolgavásáron például, amelyen Jorgosz görög rabszolgakereskedő (privátban Vajda György kollégánk) három nyelven végigtolt, heveny felkacagásokat eredményező szöveggel bocsátotta áruba a morcos centúrió által felvigyázott rabszolgákat. Volt közöttük napocai pék, pannóniai íjász, germániai boszorkány – az egyik germán hölgyet a katonai bemutatókért felelős hagyományőrző légió vásárolta meg, de nagy keletje volt a Pannóniából érkező, az erőd mellett elkapott harcos legényeknek is. Aki megvásárolta őket, annak a megvásárolt készített valamit (vagy éppen megtanította íjjal lőni), a vásárlók által felajánlott összeg ez évben is a mikházi kultúrkincs megőrzését szolgálja majd. 

Békés, meditatív légkör várta a kolostorkert fái alatt zajló eseményeken a látogatókat, a Csűrszínház a tánc és a zene terévé változott. Nem volt tehát rossz hangulatú a fesztivál, egyáltalán nem, de – mint említettük – az egy helyett három helyre rendezett főbb programsorozatok az együtt szórakozó, tanuló, lazuló közönség hiányát eredményezték. Ha többen lettek volna, másként lett volna (a hatalmas hőség valószínűleg sokakat elriasztott), mert az elgondolás jó, a szervezés ez évben is profi volt, a jó hangulat a különböző, más-más helyeken zajló eseményeken visszatért, de talán újra kellene gondolni azt, hogy rétegfesztivál lévén elbír-e egy ekkora lefedettségű területet a szemle, amelynek egyik fő vonzereje a családias, közös szórakozás és emlékezés arra az egykori, világtörténelmet formáló birodalomra, amelynek határán ma Mikháza fekszik. 

Részünkről elég volt elsétálni az egykori castrum romjaiig, végigtekinteni a gyönyörű nyárádmenti tájon, és a tájban római katonai öltözékben, illetve korhű ruhákban sétáló és szórakozó mai embereken, és arra gondolni – azok a messzi földről ide helyezett katonák, akiknek az eszközeit a régészek megtalálták, és akik az Örök Város birodalmát védték az erdőkön túli barbár hordáktól, ugyanezen dombokat látták, ugyanilyen perzselő nyári hőségben, mint most mi magunk. És ezzel a fesztivál idén is elérte célját – a korokon és kultúrákon átívelő kapcsolat megszületett.