2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Asztalos Enikő néprajzkutató hármas könyvbemutatójának

a Marosvásárhelyi Tudományos és Kulturális Egyetem (MTKE) adott otthont február 6-án. A három kötet a szerző 14., 15., 16. könyve. A helyszín nem véletlen. Mint az egyetem (akkoriban Népi Egyetem) magyar néprajz és népművészet szakának oktatója, egész Erdélyt átfogóan több mint hatszáz hallgatót vezetett be a kutatás tudományába, a különböző intézményeknél a szakmai véglegesítéshez, népi iparművészek vállalkozásához nyújtott szakmai igazolást. Gyűjtők egész tábora alakult ki körülötte, akik rangos pályázatokon értek el szép eredményeket dolgozataikkal. 

Asztalos Enikő nem hagyta abba a gyűjtőmunkát. Mint a népi összművészet elkötelezett csodálója és ismerője, újabb és újabb témákat talált, és gyűjtött, amint azt a három megjelent könyv is tanúsítja. A tőle megszokott igazságérzettel és őszinteséggel vallott arról, hogy a kötetekben kért gyűjtéseket tulajdonképpen a Népújság szerkesztőjének, Bodolai Gyöngyinek a biztatására és kérésére kezdte el, és a munka eredményességét a Népújság Harmónia rovatában megjelent tanulmányai rendkívüli módon elősegítették. Hiszen azokban a falvakban, ahol a Népújságnak bár egy előfizetője van, az ügy mellé álltak, előkeresték a szekrények, ládák alján heverő régi viseleteket. 


Az egybegyűlteket dr. Csegzi Sándor igazgató köszöntötte a könyvek kiadását is támogató MTKE nevében. A könyvek bemutatását maga a szerző vállalta. A rendezvényre a kiadványok támogatóit hívta meg, hogy az anyagi hozzájárulást könyvvel hálálja meg. Magánszemélyek, a Maros megyei EMKE, az előbb említett MTKE, református egyházközségek, nőszövetségek, alapítványok, egyesületek találhatók a könyvek végén közölt támogatói listán, jelezve, hogy milyen fontos és hiánypótló munkát végzett Asztalos Enikő tanárnő, amikor összegyűjtötte a Kis-Küküllő mente, a Kis- és Nagy-Küküllő köze, valamint öt Felső-Maros menti falu régi, székely népviseletét. A gyűjtés szinte az utolsó órában történt, nagyon idős adatközlők, azóta nyugdíjba vonult lelkipásztorok segítségével. A két népviseleti kötetnek gazdag a képanyaga. Az előkerült régi viseletek fényképei új keletűek, de vannak régi fotók is mint kor- és témabizonyítékok. 

A harmadik kötet tulajdonképpen az első gyűjtés anyaga, hiszen Asztalos Enikő először a Maros megyében fellelhető kézimunkák eredetét, előfordulásait, felhasználási módjait gyűjtötte össze. A könyvből megtudhatjuk, milyen fajta kézimunkák fordultak és remélhetőleg fordulnak elő Maros megyében, falun és városon, mi az eredetük, milyen a motívumkincsük, milyen anyagból szőtték, milyen anyagra milyen fonallal varrták stb. Aki a finom papírra, gazdag képanyaggal nyomtatott százoldalas könyvet a kezébe veszi, azt is megtudhatja, milyen jelképeket találunk a magyar kézimunkakincsben, hogyan használhatjuk ezeket napjainkban. Nem is olyan régen az asszonyok lakásuk díszítésére maguk varrta, hímezte kézimunkákat használtak, ezekkel tették egyedivé házukat. Sokféle és szerteágazó munkájukat ma már csak a szekrények őrzik. Tisztelet a kivételnek, de a modern lakásokból száműzték a magyar népi kézimunkákat. A tanárnő ismer olyan személyeket is, akik szemétre dobták, elégették saját vagy édesanyjuk, nagyanyjuk lélekkel varrott keze munkáját. 

Az a világ, amikor még hordták a népviseletet, népi kézimunkával díszítették a lakást, már a legtöbb helyen megszűnt, de mégis vannak, akik megőrizték az örökséget vagy annak egy-egy darabját. Asztalos Enikő nagy szaktudással összegyűjtötte, szavakba foglalta, hogy emlékezzünk, tanuljuk újra népi kultúránkat, mélyítsük el értékrendünket. Mint e régi világ új nemzedéke, minden a miénk, csak érte kell nyúlnunk. Még itt van minden elérhető távolságra. Elérhetővé teszik számunkra a gyűjtések, a könyvek. „Mélységes mély a múltnak kútja” (Thomas Mann). Merítsünk belőle.


Asztalos Enikő a Népújság Harmónia rovatában megjelent gyűjtőmunkájának gyönyörűséges eredménye például a székelybői református és katolikus templom magyar népi kézimunkákkal való díszítése. A kicsi falu asszonyai a mintakincset a tanárnő útmutatásai alapján választották ki. A könyvbemutató közönségét a tanárnő arról is örömmel tájékoztatta, hogy vannak még nagyszerű példák arra, hogy a régi népviseletet, a szép, eredeti kézimunkákat nemcsak hogy nem hagyják veszendőbe menni, de ismét varrják. Magyarón például kézimunkakört alakított a lelkésznő. Először a magyarói református templomot díszítették fel a református nőszövetség kézimunkaköre által varrt keresztszemes munkákkal, most a toldalagi templom feldíszítésén fáradoznak. Feltétlenül említést érdemelnek a sáromberkiek is, akik még a gyűjtés ideje alatt új, eredeti minták alapján keresztszemes kézimunkákat varrtak a sáromberki református templomba. 

A hagyomány ápolásában, az eredeti népi kézimunkaminták felhasználásában az unitáriusok is élen járnak. Az Unitarcoop Alapítvány évek óta magasra tartva viszi a magyar kézimunkakincs zászlaját. Értékes, igényes munkát végeznek, Asztalos Enikő tanárnő, néprajzkutató tanácsát is mindig megfogadták. 

Ami pedig a viseletet illeti, a messze földön híres szászcsávási kórus teljes női ruházatát az Asztalos Enikő gyűjtése nyomán napvilágra került régi viselet mintájára varratták újra, cserélték ki vadonatúj-régire. 

Asztalos Enikő arra biztat, hogy hordjuk büszkén régi viseletünket konfirmációkor, ünnepekkor, és házunkat díszítsük a magunk magyaros módján. Tegyük egyedivé lakásunkat, ne majmoljuk a személytelen, jellegtelen, idegen lakberendezést, lakásdíszítést. Rajtunk múlik, hogy helyet találjunk ezeknek az értékeknek a mai világban is. Ha Nyugat-Európát járjuk, örömmel tapasztalhatjuk, hogy vasárnaponként, ünnepekkor, fesztiválokon, szállodákban, éttermekben az egész család népviseletbe öltözik. Mi miért maradnánk le? Népviseletünk egyedi, sajátos, gazdag, kézimunkáink különlegesen szépek. Mutassuk meg a világnak! Nemzeti hovatartozásunkat valljuk meg, amikor felvesszük a népviseletet, a magyar kézimunkák gazdag motívumkincséből merítve díszítjük lakásunkat. Nemzeti öntudatunkat ápoljuk, amikor megőrizzük a hagyományainkat, nemzeti önazonosságunk letéteményesei ezek a kézimunkák, viseletek. 

A könyvek az Erdélyi Gondolat Kiadónál jelentek meg 2019-ben.

Kiss Julianna


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató