2021. október 17., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nem tévedés, a világjárvány ezt is felülírta. Akárcsak a labdarúgó-Eb és az olimpiai játékok, a Magyar Művészeti Akadémia is megőrizte rendezvénysorozata nevében az eredeti dátumot. Amint már írtuk, nem is egyszer, a 2020-ra tervezett emlékidéző eseményeit átütemezték az idei esztendőre, de a pandémia így is közbeszólt néhányszor, halasztani kellett az indítást, a közönséggel zajló megnyilvánulásokat. És még most sem lehetünk biztosak, hogy a mindegyre emlegetett 4. hullám nem akadályozza-e meg ismét a magyarországi és romániai helyszínekre elképzelt emlékrendezvényeket. Reménykedjünk, hogy ez nem következik be. A margittaiak szerencsések voltak, Harag György szülővárosában június 25-én megnyílt a rendező életművét felmutató vándorkiállítás, majd következhet a többi vendéglátó település, az emlékév rendkívül gazdag és látványos programfüzetének jelzése szerint Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szabadka, Szatmárnémeti, az anyaországban Gyula, Győr és Budapest, ahol a korszakalkotó színházi egyéniség életét, munkásságát színházi bemutatók fotóival, archív anyagokkal, baráti levelekkel tükrözi a vándortárlat.





Maga az igényes kivitelezésű programfüzet is megérdemli a méltatást, de az emlékév nagy nyeresége az a két jelentős kötet, amely ebből az alkalomból már megjelent az MMA Kiadó gondozásában. Az Át akarta ölelni az egész világot – Harag György színháza című pompás album több mint kétszáz nagyszerű színházi fotóval, portréval, korabeli képpel eleveníti fel a Harag Györggyel (1925-1985) kapcsolatos emlékeinket. Az Egy európai Kolozsváron című MMA-kiadvány pedig egy szintén igen fontos, hatszáz oldalas, képekkel is illusztrált szöveggyűjtemény. A kincses város címbe emelése nem leszűkítés, Kolozsvár meghatározó volt Harag munkásságában, de Marosvásárhely is kellő súllyal illeszkedik a Harag-emlékévbe és a kötetekbe. Annál is inkább, mivel a képeskönyv és a szöveggyűjtemény anyagának válogatója, szerkesztője, Kovács Örs Levente, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének munkatársa városunk szülötte, és ragaszkodik gyermekkora helyszíneihez, színházához. A válogatásban, szerkesztésben Ablonczy László akadémikussal, az emlékév kezdeményezőjével közösen fáradoztak azon, hogy a két kötet hitelesen és méltó módon mutassa fel Harag érdemeit, emberi, művészi nagyságát. Nyilván sokan támogatták őket az anyaggyűjtésben, a legtöbbet természetesen a rendező özvegyének, Harag Ilonának köszönhetnek.

A két kötetről persze még többször fogunk beszélni, Marosvásárhelyen, ahol ősszel a Bernády Házban látható majd a kiállítás, ezeket is alaposabban megismerhetik az érdeklődők. A három – magyar, román, angol – nyelvű albumban a Gajdó Tamás felvázolta életpálya mindenik mérföldköve, színhelye – Tasnád, Nagyvárad, Kolozsvár, Nagybánya, Szatmár, Marosvásárhely és a többi – kirajzolódik, különös tekintettel az igazán maradandó nyomokat hagyó előadásokra, a Sütő András műhelyét idéző színpadi változatokra, remek teljesítményekre. A személyesebb jellegű tudnivalókat, emlékeket, képeket a Harag Ilona által jegyzett átfogó fejezet Át akarta ölelni az egész világot! címmel foglalja össze.

Harag György varázslatos egyénisége, ars poeticája, a színházról kialakított szemlélete a szöveggyűjtemény révén kerekedhet ki igazán. A rendező önvallomásai, írásai, beszélgetései, a nagyinterjúk, mindenekelőtt a Marosi Ildikó készítette beszélgetőkönyv, a visszaemlékezések, riporttöredékek a Hét év Szatmáron, a Tíz év Canossa-járás, a Megélt színház, „Az életet szorongató helyzetben” című fejezetekbe csoportosítva körvonalazzák kellőképpen részletezve ezt a gazdag életművet. Ebben segít jobban eligazodni a kötet végén közölt Harag-bibliográfia is.

Dokumentumfilm is készül, ez is sokoldalúan próbálja megörökíteni mindazt, amit Harag Györgynek a színház jelentett, és azt is, amit Harag nyújtott a színházművészetnek. A tervek szerint Marosvásárhelyen négy helyszínen zajlik majd nemsokára a forgatás, de ezekről a maguk idején tájékoztatjuk olvasóinkat. Ne zárjuk azonban e rövid figyelemkeltő recenziót anélkül, hogy ne idéznénk a műsorfüzetből Ablonczy László pár soros Harag-portréját. Íme: „Több volt, mint Prospero, mert bája és varázslata divatok fölötti, éltető erőként az Élők Házából a szellem, az emberség rádium-sugárzásával érint és ébreszt bennünket. Harag György közelében lenni, próbáit, előadásait nézve a SZABADSÁG állapotába juthattunk. Felszabadító hatalma által Tündérkertje volt a színház. Amely álom-menedékül szolgált rém-idők közepette is. Igénye, szigora, mély művészete, embersége örökös bátorítás jámbor igyekezetünkben, hogy a magyar Tháliában ne piszkítsunk, hanem tisztítsuk és javítsuk a világot.”