2019. augusztus 18., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Újfent felfedezte a pénzügyminiszter,

hogy krónikus munkaerőhiánnyal küszködik a gazdaság, és ismét leleplezte, hogy a kormányzatnak egy szál épkézláb ötlete sincs rá, hogy miként kezelje ezt a problémát. Mert a nyilatkozgatás, amihez ő meg a kormányaink általában remekül értenek, önmagában semmire sem elég a gazdaságot illető kérdésekben.

Emberünk arról írt a világhálón, hogy a hét végén Jászvásáron jelezték neki a vállalkozók: lassan már nagyítóval is nehéz épkézláb munkavállalót találni. És megígérte, hogy kormányszinten tárgyalni fognak az európai országokkal a dologról.

Az már előrelépés, hogy ezúttal nem mondta, hogy majd keményen megleckézteti a nyugatiakat, mint a hónap elején az uniós országok pénzügyi és gazdasági minisztereinek tanácskozása után, mert így nem az egész földrész neveti ki, hanem csak ennek a jobb sorsra érdemes országnak az adófizetői. Mert pont azon a bizonyos tanácskozáson kellett volna valami konkrétumot letenni az asztalra.

Ha csak az utóbbi időben lettek volna értelmes kormányai az országnak, akkor az éppen most zajló féléves román uniós elnökség alatt kiváló lehetőség kínálkozott rá, hogy a keletről nyugatra vándorló munkaerő kérdéskörében, ami szép hazánkon kívül a volt szocialista barakk többi országában is komoly gondot jelent, megpróbáljanak tenni valamit. De az ország terjedelmes, jól fizetett intézményrendszerében vélhetően senkinek nincs bár egy pontos adathalmaza, hogy hány állampolgáruk dolgozik külföldön, azok milyen képzettségűek, hol és milyen munkát végeznek. Ha ezt tudnák, és a szakmájukhoz is legalább annyira értenének, mint a hantázáshoz, akkor le lehetett volna tenni az asztalra egy konkrét gazdaságpolitikai intézkedéscsomagot, amelyet valószínűleg lelkesen támogatott volna a munkaerő elvándorlásának káros hatásaival szembesülő többi keleti ország is. Az már más kérdés, hogy milyen eredményt értek volna el vele, mert az erős nyugati országok politikai és gazdasági döntéshozói már akkor is tisztában voltak az unió bővítésének ezzel a számukra hasznos vonzatával, amikor itt keleten, a barakkban mi még csak ábrándoztunk az integráció előnyeiről, és nem biztos, hogy könnyen lemondanának a keletről érkező olcsó munkaerőben rejlő haszonról.

Ha meg még régebben is lettek volna értelmes kormányai az országnak, akkor már az integrációs folyamat során olyan gazdaságpolitikát kellett volna csinálni, ami az életszínvonal fenntartható emelésével elejét veszi ennek a kivándorlásnak. Így azt tudjuk, hogy több millióan dolgoznak nyugaton, évente milliárdokat küldenek haza euróban, és ha van képük az utcán is tiltakozni a kormány hazugságai ellen, akkor csendőr-attak és könnygáz a jussuk. Azt még nem tudjuk, de jó volna elkezdeni kideríteni, hogy mikor tudunk olyan kormányt hatalomba ültetni, amelyik inkább dolgozik a hantázás helyett.