Az egyik neves amerikai napilap hasábjain jelent meg a minap egy, már az itthoni médiában is szeleket kavaró írás, melynek szerzője, egy tengerentúli civil szervezet vezetője éles hangon támadja a romániai korrupcióellenes harcot.
Az egyik neves amerikai napilap hasábjain jelent meg a minap egy, már az itthoni médiában is szeleket kavaró írás, melynek szerzője, egy tengerentúli civil szervezet vezetője éles hangon támadja a romániai korrupcióellenes harcot. Azt állítja, hogy a DNA politikai indíttatású keresztes háborút folytat, amely veszélyezteti a demokráciát, de a bírákat sem tartja függetlennek, és rossznak ítéli meg a teljes igazságügyi rendszer működését.
Nem kicsit furcsa ez első olvasatra annak fényében, hogy az utóbbi időkben inkább úgy tűnt, hogy nyugatabbra nem nézik rossz szemmel a romániai korrupcióellenes hadjáratot. De gyorsan kiderül, hogy merről fúj a szél, mert ugyanez a szerző alig másfél éve nem kisebb politikushoz hasonló karriert jósolt kormányfőnknek, mint a volt angol munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair. Nem tudni, az összehasonlításban mekkora szerepe volt annak, hogy a „balkáni tigris”, ahogyan nevezte, doktori dolgozatot másolt, angol kollégája meg olyan kemény bizonyítékokkal rántotta bele országát a második Öböl-háborúba, melyek alapján a legendás iraki tömegpusztító fegyvereket máig nem sikerült meglelni. És egy olyan lap készített címlapsztorit Bukarestben erről a dicshimnuszról, amelyiknek a tulajdonosát első fokon már elítélték korrupciós perben. Az illető üzletember ügyét ugyanez a „civil” kétszer is politikai indíttatású eljárásnak nevezte korábban, igaz, akkor még orosz lap is jó volt a vélemény megjelentetésére. Talán mert ott nem szúrt szemet, hogy a ténykedése simán kimerítette a bíróságra való nyomásgyakorlás tényét, ami szakmai elvekre valamit is adó sajtóterméknél igen komoly vétek. Egyszóval elég gyengére sikerült az álcázása ennek a mostani nyomásgyakorlási kísérletnek, elvégre az egyik megbízható itthoni elektronikus lap szinte órákkal a megjelenés után felfedte a háttérbeli összefüggéseket.
Ami a korrupcióellenes hadjáratot illeti, valóban megdöbbentő a lebukott közszereplők száma, és az sem kétséges, hogy amikor ennyi és ekkora mértékű ügy kerül terítékre, ott elkerülhetetlenül hibák is történnek. Valószínű, hogy van olyan ítélet, amelyet később például a nemzetközi feljebbviteli fórumok ki fognak igazítani, és jogorvoslatban részesítik a kárvallottat. Ennek a földrengésnek részben az is lehet az oka, hogy noha az erre hivatott intézményeket nem tegnap állították fel, alighanem sokáig nem engedték az ügyészeknek a komoly ügyek felderítését, az eléggé vállalkozó kedvű delikvenseknek pedig volt idejük a maguk hasznára annyit felhalmozni, hogy a kétkezi munkából élő halandóban sokszor megáll az ütő a közpénzből magánzsebbe vándorolt összegek hallatán. Ha valaki politikai indíttatásból engedte szabadon ezt a mostani politikum összes pártjából fejeket szedő vihart, az alighanem jó néhány jövőbeli választáson indulhatna még sikerrel a tisztességes emberek szavazataiért.
