Halottak napi megemlékezés

A marosvásárhelyi Magányosok Klubjában oktober 30-án

klubvezetőnk, Kopacz Imola meghívottja György Tibor, a kövesdombi Szent Miklós-templom római katolikus plébánosa volt. Szeretettel fogadtuk a nagy tudással és humorral megáldott előadót, aki a halottak és a mindenszentek napjáról tartott előadást. Előzőleg klubvezetőnk felolvasta hatvan elhalálozott klubtagunk névsorát. A plébános úr felkérésére imádkoztunk az elhunytakért, majd nagyon részletesen előadta a mindenszentek történetét, amely a katolikus egyház ünnepe. A keresztény közösségek a VII. századtól kezdődően egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. A keleti egyház már 380-ban megtartotta mindenszentek ünnepét, minden vértanúról megemlékezve.

A katolikus egyházban a mindenszentek napján tartott szentmisék állandó könyörgése: ,,Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd ránk irgalmasságodat”.

A halottak napjáról először 980-ban emlékeztek meg, majd a XI. században a bencés szerzetesek hatására széles körben elterjedt. Az egyház az ünnepen ,,bizalommal kér” kegyelmet az Istentől az elhunytaknak.

Sok európai országban szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek, és gyertyát, mécsest gyújtanak mindenszentek, illetve a halottak napján, mivel a gyertya az örök világosságot jelképezi. A szokást a protestánsok és a nem hívők is átvették.

Köszönjük György Tibor plébánosnak ezt a tanulságos, érdekes előadást, és szeretettel visszavárjuk. A vendégkönyvbe a következő Reményik Sándor-verssorokat je-gyezte be a plébános úr: 

,Viszontlátásra: mondom mégis, mégis/ Viszontlátásra – holnap/ Vagy ha nem holnap – hát holnapután./ Vagy ha nem akkor – hát majd azután./És ha aztán sem – talán egy év múlva./ Viszontlátásra a földnek porában,/ Viszontlátásra az égi sugárban./ Viszontlátásra a hold udvarán,/ Vagy a Tejút valamely csillagán –/ „Vidám viszontlátásra” mégis, mégis! 

Az alkalomhoz illő műsorral tettük ünnepélyesebbé az együttlétünket: verssel Czerán Erzsébet, Dendea Mária, Gálfi Margit, Cseh Juliánna, Berei Árpád, énekkel Biró Irénke. A huszonnyolc év alatt elhunyt klubtagokra emlékezünk e néhány verssorral:

Halottak napján / Elhunyt szeretteinkért/ Több ezer mécses lángja lobog,/ Koszorúk és krizántémok,/ Ahogy a sírok között ballagok./ Megállok mindegyiküknél,/ Elmondok értük egy imát,/ Tudom és érzem, hogy ők/ Meghallgatnak odaát. 

Ezután klubvezetőnk köszöntötte a születés- és névnapokat ünneplőket, és következett a halottak emlékére szervezett agapé.

Czerán Erzsébet