Elfogadta szerdán a kormány az idei harmadik költségvetés-kiigazítást. A kormányfő és költségvetési minisztere nyilatkozatpárbajt vívtak az Adótanáccsal, majd a kormány törvénysértést legalizált, és Münchhausen bárót megszégyenítő mesét tálalt a közvélemény elé.
Elfogadta szerdán a kormány az idei harmadik költségvetés-kiigazítást. A kormányfő és költségvetési minisztere nyilatkozatpárbajt vívtak az Adótanáccsal, majd a kormány törvénysértést legalizált, és Münchhausen bárót megszégyenítő mesét tálalt a közvélemény elé.
Amúgy az Adótanács is megéri a pénzét. Ezt az intézményt azért tartják az adófizetők zsebén, hogy a kormány adó- és pénzügyi politikáját felügyelje, és eddig is jócskán talált megalapozott kifogásolnivalót a kabinet munkájában. De amíg nem volt tiszta, hogy ki nyeri az idei elnökválasztást, a tanács elnöke soha nem szólalt meg olyan vehemensen, mint e költségvetés-kiigazítás kérdésében tette.
Arra hívták fel egyebek mellett a figyelmet, hogy a kormány hat rendben is megsértette a pénzügyi felelősségvállalás törvényét. Erre a kabinet a kormányülés elején sürgősségi rendeletet fogadott el, amellyel kivételt engedélyezett magának a vonatkozó előírások alól. Mintha a betörő a kiszemelt lakás ajtózárának megfúrása előtt felhatalmazást írna saját nevére a bent található javak birtokbavételére.
A büdzsémódosítást a kormányfő és költségvetési minisztere azzal indokolta, hogy többek között a közalkalmazottak bírósági úton elnyert anyagi követeléseit és állami körbetartozásokat fedeznek ezzel a lépéssel. Csakhogy a közalkalmazottak követeléseit rendező jogerős ítéleteket nem a múlt héten hirdették ki, és a most fedezett egyéb tartozások sem új keletűek, vagyis a számla jó ideje ott volt már az asztalfiókban, az előző költségvetés-módosításkor is ki lehetett volna fizetni. Azonban a kormány akkor még alighanem nem tudta, mennyivel vágja vissza a közberuházások pénzkereteit. Mert hiába regélnek pozitív költségvetés-kiigazításról, az adatokból látható, hogy az elhalasztott beruházások helyett fizetnek ki egyéb tartozásokat. Az elhalasztott közbefektetéseknek pedig hosszabb távon negatív gazdasági hatásuk lesz. Ez volt az Adótanács kifogásának egyik sarkalatos pontja, amire a kormány egy szóval sem reagált, mert ezt nem lehet összefércelt sürgősségi rendeletekkel elkendőzni. Mint a szaktestület ama megállapítását sem, hogy a kormány képtelen jól gazdálkodni a költségvetéssel, szerintük ez a kiigazítás egy kétségbeesett kísérlet korábbi hibák kijavítására.
Csak egyetérthetünk az Adótanáccsal a kormány felelőtlen gazdálkodását illetően. Az adóbevételekre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a jövedelmi és nyereségadók bevételei visszaesést mutatnak a múlt évhez képest, ami annak a jele, hogy a gazdasági növekedést szajkózó politikusi nyilatkozatoknak ellentmondva a versenyszféra egyre nehezebb időket él. Akkor beszélhetnénk jó gazdasági légkörről, ha az államháztartás bevételeinek oroszlánrészét nem a fogyasztásra kivetett adók, hanem az erős magánszféra nyereségére és a versenyképes bérekre kivetett jövedelemadók képeznék. Akkor nemcsak a politikusok szövegelnének a jólétről, hanem a zsebünkön éreznénk azt. De ezt elősegítő adópolitikát nemcsak ettől a kormánytól, hanem az elődeitől sem gyakran láttunk, legfeljebb bízhatunk egy következő jobb hozzáértésében.
