A faragott kapun belépve kellemes látvány fogad, vadonatúj fehér ruhában, kívül-belül megújulva várja a híveket az istvánházi református templom.
Fotó: Nagy Tibor
A gyülekezetet 54 évig (1790-1844) szolgáló Balogh Sándor református lelkész idejében (1881-83) épült, kis nézeteltérés nyomán.
A lelkész ellenében, aki lapályra tervezte a templomot, a presbitérium úgy döntött, hogy a dombra építkeznek. Ez látványnak nagyon szép, csakhogy a mezőségi dombok nem a legbiztosabb alapot jelentik, és a talajmozgás miatt a templomot többször kellett javítani. A megrepedezett, megrongálódott tetőzetű, gyenge alapokon álló épület legutóbbi alapos javításának levezetése Tamás-Nagy Emese lelkipásztor asszonyra hárult, aki a helybeliek megelégedésére férjével együtt a parókián lakik, amelynek ugyancsak folyamatban van a felújítása. A 195 tagú református közösség számára az anyaországi Emberi Erőforrások Minisztériuma, az egyházkerület, továbbá az egyházmegye gyülekezeteinek a támogatása lehetővé tette, hogy megerősítsék a templom meggyengült alapját, meghosszabbítsák a támfalakat, helyrehozzák a megrepedt falakat, újrafedjék az épületet, és a járvány idején a tornyot is lefessék.
A hálaadó istentiszteletet és az idei konfirmációt az egység napjára tervezték, de a járvány felülírta, el kellett halasztani. Minden valószínűség szerint az ünnepet a paplak felújítása nyomán tartják meg – mondta a lelkész asszony.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
