Hagyományosan ünneplik március 15-ét

Felújítás előtt a fehéregyházi Petőfi-múzeum

Évszázados fenyők őrködnek a fehéregyházi Petőfi-múzeum kertjében, az emlékhely csendben, látványos előkészületek nélkül várja március 15-ét. Az ünnepség, amit a rendszerváltás óta – a világjárvány két évét leszámítva – minden esztendőben megtartottak, természetesen idén sem marad el, a megszokott forgatókönyv szerint zajlik – tudtuk meg Szabó Józseftől, a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökétől.

– Az ünnepi együttlét 16 órakor kezdődik a múzeumkertben, bízunk benne, hogy a csíkszeredai főkonzulátus képviselője válaszol a meghívásunkra, és megtisztel a jelenlétével. A segesvári római katolikus plébános, ft. dr. Ágoston Ferenc hirdeti ez alkalommal az igét, és szavalatok is elhangzanak majd. A nagyobb méretű rendezvényt július 31-én szoktuk tartani, hiszen Fehéregyházához ez az időpont, a csata, illetve a költő eltűnésének napja köthető. Az idei nyári műsorról egyelőre nincsenek konkrét elképzeléseink. A Petőfi-ünnepségek történetére visszatekintve – amiről nemrég fejeztem be egy 125 esztendőt átfogó kiadványt, rengeteg sajtóanyagot feldolgozva – nyomon követhető, hogy a nagyobb évfordulókat, amilyen a költő születésének vagy halálának centenáriuma volt, Fehéregyháza magyarsága sosem tudta önállóan megszervezni. Erre jó példa a fehéregyházi csata 150. évfordulója is, amit 1999-ben az RMDSZ országos szervezetével, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal, a kiskőrösi Országos Petőfi Sándor Társasággal és Kiskunfélegyháza városával közösen szerveztünk. Ebből is kiindulva, amikor tavaly állami szinten meghirdették a Petőfi 200 rendezvénysorozatot, arra számítottam, hogy a költő alakjához kötődő településeket összehívják egy megbeszélésre, lesz egy közös támogatottsága a kiemelt helyszíneken zajló eseményeknek. Erre tudomásom szerint nem került sor. Szórványban egy kerek évfordulóhoz méltó, nagyméretű rendezvényt nem tudunk létrehozni, ehhez sem anyagi, sem emberi erőforrással nem rendelkezünk. Éppen ezért felkértem Gál Ernőt, a segesvári RMDSZ elnökét, hogy jelezze a megyei, illetve az országos szervezetnél, hogy ha látnak rá lehetőséget, a nyáron örömmel részt vennénk egy rangjához méltó, közös emlékünnep megszervezésében. Ugyanakkor a Petőfi 200 sorozatba illeszkedve egyeztettem Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanárral, versvándorral, aki Kálló Béla színművésszel közösen egy kétszereplős Petőfi-műsorral járja a szórványt. Május végén nálunk, a Petőfi Magyar Házban is megtartják Szabadságharc című előadásukat.

Interaktívabb tárlat szükséges

Szabó József arról is tájékoztatott, hogy az emlékév a fehéregyházi múzeum felújítását is magába foglalta – a magyarországi támogatásból zajló projekt koordinátora a Maros Megyei Múzeum –, mivel azonban számos külső ok – egyebek mellett telekkönyvi gondok – miatt mostanáig nem kezdődött el a munkálat, erre már csak a július végi rendezvény után kerülhet sor.

– Mennyire látogatott a múzeum? – kérdeztük a művelődési egyesület elnökét.

– Tavasztól késő őszig van itt mozgás, a nyár a legforgalmasabb időszak. A világjárványig elég sok látogatónk volt. A múlt év is jól alakult, de főként a diákok miatt, akik a Határtalanul program keretében még az elmúlt években megnyert, a pandémia miatt elmaradt kirándulások résztvevőiként érkeztek. A külföldi utazásokat korlátozó vírushelyzetben enyhén nőtt a hazai, főként román nemzetiségű turisták száma, az utóbbi időszakban azonban sajnos visszaesett a felnőttlátogatottság. Ennek magyarázata abban is kereshető, hogy a múzeumi tárlat Petőfi halálának 150. évfordulójára volt felújítva, tehát egy 24 éves anyagról van szó. Az itt megforduló közönség 80%-a magyarországi, és ha valaki már ötször járt itt, és mindig ugyanazt látta, érthető, hogy újdonságra vágyik. Bármennyire is ragaszkodunk a hagyományoshoz, el kell ismernünk, hogy a múzeumtechnológia is fejlődik, és főleg az ifjúság számára ma már nélkülözhetetlenek az interaktív tárlatok. A korszerűsítéstől várjuk tehát a múzeum látogatottságának növekedését.