A hagyomány és a modernség jegyében

Úgy tűnik, hogy a nélkülözésben erősödik a társadalmi szolidaritás. Ezt igazolta az idei karácsony is. Mert annak ellenére, hogy továbbra is válságos időszakot élünk, az ünnepet több jótékonysági est, rendezvény előzte meg, ahol ki-ki a lehetősége szerint megajándékozta a rászorulókat.

Fotó: Vajda György

Úgy tűnik, hogy a nélkülözésben erősödik a társadalmi szolidaritás. Ezt igazolta az idei karácsony is. Mert annak ellenére, hogy továbbra is válságos időszakot élünk, az ünnepet több jótékonysági est, rendezvény előzte meg, ahol ki-ki a lehetősége szerint megajándékozta a rászorulókat. Kár, hogy ez az összetartás nem érvényesül az év más napjaiban is. De a karácsony arra is jó, hogy ilyenkor egy kicsit gondoljunk szeretteinkre, barátainkra és nem utolsósorban alkalom a családi összejövetelekre, a kapcsolatok ápolására, hiszen a rohanó világ egyre inkább atomizálja közösségünket.

Mint minden évben, az idén is az egyházi szertartások fő üzenete ez volt. S jó volt tapasztalni azt is, hogy vannak olyan egyházközségek, ahol a papnak köszönhetően – követve a XXI. század elvárásait – nyitnak, újítanak, változtatnak a hagyományos liturgián. Ezt a nyitást sugallja Ferenc pápa is, aki a hagyományos karácsonyi áldáskor beszédében a szegények, a nélkülözők, a háborús országok szenvedőire irányította a figyelmet, ugyanakkor nem követte azt a szokást, amit elődei, akik több ország nyelvén köszöntötték az egybegyűlteket.

Ezt a vonalat követve az idén a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébániatemplomban a 9 órakor kezdődő szentmisén a marosvásárhelyi Művészeti Líceum tanulóiból álló Vecker rockegyüttes a hittanos gyermekekkel közreműködve koncertezett.

„A Szenteste attól szent, hogy a szívünk-lelkünk Istennel találkozik!” – ezzel a gondolattal kezdődött a templomban a szentmise, miután az egyháziak negyven percig készítették az ünnepre, a lélek titkának a befogadására a híveket, majd elkezdődött az élő betlehemi találkozás, a szentmiseáldozat.

A szentmisét ft. Oláh Dénes főesperes plébános atya vezette T. dr. Bakó Csongor, ft. Pap László, ft. Simó Ferenc sj, T. Radnóti Szakács Albert és T. Hajlák Attila-István atyák celebrálták. Szentbeszé-dében a főesperes úr kiemelte, hogy az üdvözítő ugyan városon, településen kívül született, de nem azért, hogy a pusztában maradjon, emberektől távol éljen, a lakatlan vidékek örök vándoraként tengesse életét! Ő megmentésünkért lett emberré, a megmentésünkre jött, ezért közénk akart jönni. Mi több, meg akar születni a mi szívünkben is, be akar költözni világunkba, be akar költözni otthonunkba, családtag akar lenni.

Ehhez hasonlóan jó volt látni, hallani, hogy több Maros megyei, marosvásárhelyi protestáns templomban ilyenkor „egy tűt sem lehetett” leejteni. A Vihar utcai templomban Dénes Előd és Katinka néhány éve zenés istentiszteletet tartanak, ahol úgy elevenítik fel a karácsonyi történetet, hogy közben az idősek, középkorúak és a fiatalok kórusa nép- és rockzene akkordjainak a szárnyán illusztrálta mindazt, ami a szószékről elhangzott, s felcsendültek a lelkipásztor eredeti szerzeményének, a Csodálatos találkozás rockoratóriumnak a dallamai is. Szép gesztusként a konfirmációra készülők karácsonyi dísszel és egy igével ajándékozták meg a kilépőket.