Ha Petőfi látta volna…

Fesztivál, ahol még a fán is kolbász nő

Nemcsak azért volt különleges február 29-e, mert ilyen nap négy évben egyszer van, hanem mert igencsak rendkívüli esemény történt a kelementelki református templom tőszomszédságában, az egykori Simén-kúria udvarán, ahol valamikor Jókai Mór és Petőfi Sándor vendégeskedett. S ha netán akkor létezett volna időgép, nagy költőnk sem habozott volna beleülni, hogy az 1849. július 30-án elfogyasztott reggelit kiegészítse a mostani kolbászkóstolóval. S biztos valami versikét is faragott volna bicskájával e finom, ízletes ételről a verandán levő asztal lapjára. A többi legenda…

Mivel Petőfi nem ugorhatott egyet az időben, így mi számolunk be prózai egyszerűséggel kedves olvasóinknak a nagynevű kúria udvarán  február utolsó napján történtekről. Az épület hányatott sors után végre jobb kezekbe került: a Petry cég vásárolta meg és alakíttatja át vendégfogadóvá. Az alapok s a  –vendégmarasztaló nedűt raktározó – borpince már áll ugyan, de a kényelmes szobák kialakítása még várat magára. Ahogy Petry Zalán Endre tulajdonos elárulta, már az első kolbásztöltő fesztiválon kicsinek bizonyult a marosvásárhelyi Rákóczi lépcső alatti múzeum udvara, így azonnal megfogalmazódott az ötlet, hogy a rendezvényt, amely hagyományőrző is, vidéki környezetbe költöztetik. A választás a kelementelki kúria udvarára esett, ahol úgy lesz ebből hagyomány, hogy amikor a panzióvendégek is beköltöznek, igazi vendégmarasztaló rendezvénnyé teszik. Sőt a zsivaj, amit a csapatok csapnak, messze földre elhallatsszon, és jöjjenek ide turisták Székelyföldtől Magyarhonig. 

Nos, a negyedik alkalomra is már igen sok csapat összeállt, szám szerint 18, s minthogy kötelező létszám nem volt megszabva, átlagban mintegy 10-en gyúródtak a kicetlizett asztalok körül. A legnagyobb staffal – ahogyan magukat nevezték – az Erdély tv-sek álltak elő, de volt itt mindenféle és fajta nép és öltözet, amely a kötelező kötény és sapka mellett igencsak díszesen egészítette ki a felhozatalt. Még „Piri néni” is kiült a máltaiak sátra elé, hátha garanciában levő özvegységében valaki aztán elveszi. S tőle nem messze ott voltak Fidel Gastro visszatérő bajnokai, annak rendje s módja szerint félrecsapott berettel. E különleges napon kimaradhatott a Bálint Trans valamelyik járata, mert a főnökkel együtt nemcsak az irodások, hanem a sofőrök közül néhányan szintén erősítették a szállítócég kolbászoló csapatát. S lehet, hogy az előző héten megbocsátható hibákkal tarkított nyomtatvány hagyta el az Europrint ajtaját, mert a csapat egy része már akkor a receptre koncentrált. Aztán ott volt Gedeon bácsi csapata, aki most igazi nők bálványa lehetett, hiszen elit kommandó jelent meg Kelementelkén kolbászt bögyörgetni. A Richter Gedeon és a Bioeel csapatai is felsorakoztak, és azon tanakodtak, hogy miként találják ki az egészséges fogyókúra kolbászos receptjét. S mielőtt az a vád érne, hogy valakit szándékosan kihagytam a felsorolásból, álljon itt az asztalokhoz vonuló csapatok névsora: Erdély Tv – ETV STAFF, Reea Kft., Balint Trans, Cenda – Hurkás Pingvinek, Clearservice – Clearbász, Gedeon bácsi csapata, Fidel Gastro, Máltás kukták, Europrint, Power Supply System Ups-pss, Hospitalconsulting – Hospi-kolbi, PC House és Endava – McTölt Bioell, Czentye Csaba és Cool bászolók, Richter Gedeon AIP, Cârnă-Ciori Gedeon Richter. 

Külön szólnunk kell a Népújság csapatáról, amely ezúttal egykori címvédőként a főszerkesztői iroda faláról leakasztott győzelmi fotóval állt újra asztalhoz, hogy megismételje első bravúrját, ugyanis a hagyománykezdés-teremtés mellett -őrzők is volnánk, hiszen harmadik alkalommal állt össze a legjobb kolbászsztorizó csapat. S egy új recept mellett újból az édesített kolbásszal rukkoltunk elő, mint kiderül, nem véletlenül…

A statisztika szerint 150-en sürgölődtek a szervezők által felállított sátrak alatt, kifent késekkel, darálógépekkel, tálakkal, tekenőkkel és sok más eszközzel, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a munka úgy menjen, mint a karikacsapás. S míg készült a kolbász, addig Szőlősi Pénzes Szilárd, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház fáradhatatlan színésze biztatta a csapatokat. De ez még nem volt elég, két marosszentgyörgyi zenész is húzta a talpalávalót. Aztán lett ebből is nagy galiba, mert voltak, akik nem fértek oda a munkaasztalokhoz, és kénytelenek voltak fenntartani a közösségi munkamorált. Így a nagy sátor alatt ad-hoc népdalkórus alakult, s olyan harsogva szólt az ének, hogy a kelementelki templomharang is elnémult. 

Aztán szorgos kezek kavartak a tölteni való húsba különböző fűszert, titkos ízesítőt, hogy minél jobban elvarázsolják a zsűrit. Egyesek már kezdték rebesgetni, hogy a Balog Gyula igen jól felvigyázott borospincéjének előterében titkos egyeztetések folynak, s máshol bevett szokás szerint még a zsűrizés előtt elosztották a helyeket. 

S hogy az összeesküvés-elmélet dugába dőlt, azt igazolta a kitartó és helytálló zsűri (Petri Zalán Endre, a Petry cégcsoport tulajdonosa, alapítója, Suba Ferenc termékfejlesztő igazgató és Wisky Petri András, a Petry cégcsoport borszakértője, a borlovagrend tagja) – mit sem tudva a pincemélyről jövő fondorlatokról – végül saját ízlése és szakértelme szerint összeállította a nyertesek rangsorát: I. hely: Cenda Impex Kft., II. hely: Gedeon bácsi csapata (Richter Gedeon), III. hely: Fidel Gastro (több éve visszajáró baráti csapat); a különdíjat a Népújság csapatának ítélte a zsűri. 

S mielőtt a rosszmájú mendemonda szárnyra kelne, igazolható, hogy ez a helyezés nem bunda, valóban megérdemeltük a különdíjat, mert tényleg finom kolbászt készítettünk. (Sz.m.: A receptet levédtük és tárgyalásokat kezdtünk a Petry céggel, hogy miként értékesítsük majd közösen, a jó hírekkel együtt.) Aki nem hiszi, járjon utána, vagy jöjjön el jövőre Kelementelkére!