Ha nem változtatunk, belefulladunk a szemétbe

A szemét útja – 2.

Marosvásárhelyen úgy köszöntött ránk a tavasz, hogy halmokban áll a szemét mindenütt. Nem csak a háztartási hulladékot nem szállítják el, hanem az ősz óta felhalmozódott szerves hulladékot, zsákokba gyűjtött száraz leveleket, ágakat, friss nyesedéket sem. Rossz nézni, ahogyan ellep a szenny. Tehát a hulladék el sem indul azon az úton, aminek követésére indultunk. Múlt heti lapszámunkban a maroskeresztúri válogatóállomás, ezúttal a kerelőszentpáli kezelőállomáson zajló folyamatokba próbálunk betekinteni. Ez alkalommal Kiss-Miki Levente, az ADI Ecolect szakembere kísért el, aki az állomás működését felülvizsgálja. 

Egy műszakban 250 tonna szemetet lehet feldolgozni

A maroskeresztúri átrakóállomás után a vegyes hulladék útjának következő állomása a kerelőszentpáli mechanikai-biológiai állomás, amely 2018-ban kezdett el működni. Kezdetben úgy indult, hogy Marosvásárhelyről és körzetéből, valamint a 4-es, szászrégeni övezetből a háztartási hulladékot dolgozza fel. Ezzel sikerült lefedni a betervezett évi 65 ezer tonna hulladékmennyiséget. Mivel a hulladékgazdálkodásra vonatkozó törvény előírja, hogy minden háztartási hulladékot kezelni kell, a megye kiterjesztette mind a hét hulladékgazdálkodási zónájára a szerződést. 

 Fontos megjegyezni, hogy nyolc óra alatt ezen a kezelőállomáson 250 tonna szemetet lehet feldolgozni. 

– Milyen típusú hulladék kerül Kerelőszentpálra? 

– A kerelőszentpáli mechanikai-biológiai állomásra a maradék/vegyes hulladék kellene kerüljön, amely már kevesebb palackot, fémet, üveget, textíliát tartalmaz, aminek a zömét az újrahasznosítás érdekében elméletileg kiszelektálták. Nem lehetne benne nagyobb volumenű hulladék, matrac, bútordarab stb. Olyan hulladék kellene „bejöjjön”, amit kezelni lehet. Sajnos, amint már a maroskeresztúri szelektív hulladékválogató állomáson elhangzott, oda nem kerül be kellő mennyiségű szelektív hulladék, mert nem kellőképpen történik a szelektív gyűjtés. Viszont a szentpáli mechanikai-biológiai állomáson az tapasztalható, hogy az az újrahasznosítható hulladék is belevegyül a háztartási szemétbe, aminek nem itt lenne a helye. 

– Milyen kezelésen esik át ez a hulladékkeverék? 

– A mechanikai-biológiai állomáson elsőként egy mechanikai válogatás történik. Ez azt jelenti, hogy a behozott anyagot szecskázzák, majd egy 10 cm-es forgó hengerben az anyag szétválasztódik. E folyamat következtében két frakció keletkezik, a komposztanyaghoz hasonló hulladék (MOAC) és a 10 cm-nél nagyobb hulladék. A 10 cm-nél kisebb hulladékdarabok következő állomása a biológiai kezelőállomás, ahol biológiai kezelésen esik át.

– A helyszínen ponyvaszerűséggel letakart óriási halmokat láthattunk, ez alatt bomlik le a hulladék. A mechanizmus a háztáji gazdaságokban alkalmazott komposztáláshoz hasonlít, amikor lebomlás következtében a hulladék térfogata jelentősen lecsökken, és szerves talajjavító anyag keletkezik. 

– A hulladék cellában való elhelyezése után letakarják egy szigetelő vízálló ponyvával, majd alulról levegőt befújva elindítják a bomlási folyamatot. Ezt informatikai program segítségével monitorozzák, ahol pontos információt kapnak az anyag elkészüléséről. Jelenleg ezt az anyagot fedőanyagként használják a lerakóban. Ha ezt a hulladékot szitán átszitálják, kiváló, a mezőgazdaságban hasznosítható komposztot nyernek – ezt a következőkben szeretnék megvalósítani. Talajjavításra kiváló minőségű anyagot lehet előálítani – magyarázta a szakember. 

– Mi történik a rostálás utáni maradékkal, a 10 cm-nél nagyobb darabokkal? 

– A rostálás után nyert maradékot véglegesen tárolják a lerakóban. 

– Mi lesz a nem kezelhető hulladékkal, például a rengeteg pelenkával? 

– A nem komposztálható, nem kezelhető hulladék – jelenleg – felkerül a lerakóba. Azonban tudjuk, hogy ez nagyon jó tüzelőanyagként használható a cementgyárakban. Most azon dolgozunk, hogy ezt ekképpen hasznosítsuk, hogy a lerakóba minimális mennyiségű anyag kerüljön. Ez lenne a cél. A törvény értelmében mostantól semmilyen anyag nem raktározható anélkül, hogy azt mechanikai-biológiai állomáson kezelték volna. Ha kezeltük, megállítjuk azt a folyamatot, amely szennyező anyagok kiszivárgását eredményezi. Tehát a lerakóba már egy „végtermék” kell kerüljön – mondta Kiss-Miki Levente. 

Az első lerakó majdnem megtelt 

A kezelt hulladékot nagy teherkocsik szállítják a lerakóba, és ezzel a szemét az utolsó állomásához érkezik. A szentpáli lerakót egy magasan fekvő, óriási teknőként kell elképzelni, amely majdnem tele van már. Amikor ott jártunk, felhívták a figyelmünket, hogy éppen 15 méter mélységű „szemétdombon” járunk. Ez a vastagság nem volt érzékelhető, mert a lerakó falának felső pereme egy szintre került a szemét szintjével, amit földdel takartak be. Csak a földréteg alól kandikáló sörösdobozdarab, nejlon vagy vécékagyló jelezte: vastag a szemét. A kiálló kéményszerű szellőzők arra utaltak, hogy alul valami nagyon dolgozik, hő és gázak képződnek, aminek távoznia kell. 

A megye körülbelül 120-130 ezer tonna hulladékot termel évente. A szentpáli lerakó első cellája 1,2 millió köbméter befogadására alkalmas. Ez a cella majdnem megtelt. A következő cella megvalósíthatósági tanulmányának elkészítése folyamatban van. 

Ha nem változtatunk, belefulladunk a szemétbe

Tény, hogy a mechanikai-biológiai állomáson, illetve a szemétlerakóban nem könnyű a munkások dolga. Mindamellett, hogy jórészt gépesítettek a munkafolyamatok, a temérdek hulladék látványa és közelsége nagyon lehangoló, már-már félelmetes, arról nem is beszélve, hogy borzasztó a szag. 

Megdöbbentő, hogy a civilizáltnak mondott társadalom mi szennyet tud termelni! Milyen meggondolatlanul mérgezzük a Földet! Olyan termékeket fogyasztunk, amelyek göngyöleg- vagy csomagolóanyaga évtizedek múlva sem bomlik le. Gondoljunk bele, hány zacskót, tasakot, tubust, dobozt, flakont, üveget, pelenkát dobunk a szemétbe! Ezek nap mint nap hatalmas mennyiséget eredményeznek.

A gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket a szemétlerakó látványával kellene néha szembesíteni, hogy rádöbbenjenek, mi mind, egyenként tesszük tönkre a környezetünket, ha nem változtatunk a fogyasztói szokásainkon, s nem kezdünk el az újrahasznosítás érdekében szelektíven gyűjteni. Ehhez viszont olyan szolgáltató kellene, amely lehetőséget teremt a szelektív gyűjtésre. 

Kovászna megyében jól működik a szelektív gyűjtés

Bár az előző cikkünkben részleteztük a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát, most egy gondolat erejéig még visszatérünk rá. Ugyanis jó példák is vannak e téren.

– Országos viszonylatban Kovászna megye előkelő helyen áll a szelektív hulladékgyűjtés tekintetében. Ott eleve azt a koncepciót alkalmazták, hogy a szelektív hulladékért, ami a válogatóba kerül, a lakosságnak nem kell válogatási díjat fizetni. Ezért az emberek érdekeltek abban, hogy a szolgáltató minél nagyobb mennyiségű hulladékot szállítson oda, ahol a válogatásért nem kell fizetni. A válogatóállomást üzemeltető szolgáltató kocsijain mérleg van, ha a lakó rosszul gyűjti a szemetet, otthagyják a kapujában, így elérik, hogy a lakosság szakszerűen gyűjtse össze, és mindenki jól jár. Szórólapokat osztogattak, s megértették az emberekkel, hogy az ő érdekük szelektíven gyűjteni! Az önkormányzatok pedig megteremtették a kellő infrastruktúrát. Annyi gyűjtőpontot hoztak létre, amennyit a lakosság száma megkövetel, a gyűjtőpontok befogadóképessége, a kukák száma arányos a megtermelt hulladékmennyiséggel. Meg kellene vizsgálni, hogy Marosvásárhelyen hány tömbházlakóra jut egy gyűjtőpont, ezek kapacitása elegendő-e, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy a lakók számához arányítva nem elég annyi, amennyi van. A másik dolog, hogy a szemétgyűjtő pontok Sepsiszentgyörgyön zárt térben vannak, a lakók kártyával nyitják ki az ajtaját, így idegen nem léphet be a szemétben turkálni, azt szétdobálni, mint nálunk. A másik pozitív tényező, hogy a szolgáltató, a polgármesteri hivatal és az ottani ADI jól kommunikálnak egymással – mondták az ADI Ecolect szakemberei, Máté János és Kiss-Miki Levente. 

A szemét, a hulladékgazdálkodás kérdését azért vetjük fel ismételten, mert reméljük, hogy legalább hajszálnyival mi is hozzájárulhatunk a helyzet javításához. Nekünk fáj, hogy Marosvásárhelyből, a legtisztább erdélyi városból a legszemetesebb lett.

Új szolgáltató jelentkezését várják

Mint ismeretes, a Marosvásárhelyt is magába foglaló 2-es számú hulladékgazdálkodási övezetben múlt év decemberében felbontották a szolgáltatói szerződést a Brantner Vereş osztrák érdekeltségű céggel, azonban ennek kötelessége további 90 napig ellátni a feladatát. A 90 nap április elején jár le, ezért az ADI Ecolect társulás pályázatot hirdetett az új szolgáltató kiválasztására, amely az elkövetkező nyolc évben felel a köztisztasági feladatokért. A dokumentációt feltöltötték a SICAP közbeszerzési platformra.

Mivel a „nagy licit” hosszadalmas, ezzel párhuzamosan az átmeneti időszakra egy gyors eljárást kezdeményeztek, maximum másfél évre szerződést kötnek egy szolgáltatóval. A meghívókat kiküldték, a szolgáltatók ajánlatait hétfőre várják – tájékoztatott Tóth Andrea, az Adi Ecolect ügyvezető igazgatója.