Ha nehézkesen mozog a gyerek…
Az ügyetlenség mint koordinációs zavar felnőttkorra is állandósulhat, ha időben nem foglalkozunk vele, és kétbalkezesként bélyegezhetik meg az egyént.
(Folytatás szeptember 15-i lapszámunkból)
Iskoláskori alakváltozás
Az ügyetlenség mint koordinációs zavar felnőttkorra is állandósulhat, ha időben nem foglalkozunk vele, és kétbalkezesként bélyegezhetik meg az egyént. Ha kisiskolás korban felfedezzük, és szülőként együtt tudunk működni a szakemberrel, testnevelővel, fény derül rá, hogy honnan eredeztethető az összhang hiánya, akkor az ügyetlenség, az alkalmazott gyakorlatok hatására, kiküszöbölődik, a mozgás pedig kiegyensúlyozottá, harmonikussá válik. Az utóbbi évek statisztikái szerint a gyermekek 10%-a motorosan ügyetlen. Nagy fontossággal bír tehát a testnevelő visszajelzése a szülőnek, hisz ő mozgásban látja a gyereket, így hamarabb észreveszi a hiányosságokat. Mindezek mellett tájékoztatni kell a szülőket az iskoláskor alakváltozásairól is (első és második alakváltozás), mert ilyenkor is zavart szenvedhet a mozgás. Az első alakváltozás az iskolakezdés körüli időszakban, esetenként 8-10 éves korban megy végbe, amikor a gyerek a hordóforma kisgyermekes alkatból a hosszanti növekedés következtében nyúlánkabb alkatra vált. Ebben a korban még nem olyan nagy a növekedési diszharmónia, mint a pubertásban, de az ügyetlenség megjelenhet. A gyakorlott szakember szeme meg tudja különböztetni a pubertáskorú nehézkes mozgását az organikus eredetű mozgászavartól, mely ebben a periódusban kihangsúlyozódik. A második alakváltozás a pubertáskorra tevődik, amikor a nagyarányú hosszanti növekedés miatt a végtagok is aránytalanul megnyúlnak, és elcsámpásodik a test. A robbanásszerű növekedés jelentős változásokat hoz a serdülők életműködésébe, mozgásába egyaránt. Ez az a kor, amikor a váz növekedéséhez még nem állt hozzá a vérkeringés, az izom- és idegrendszer. A mozgáskoordináció is zavart szenved, a serdülők lelassulnak, lomhábbak lesznek. Mozgásuk darabosabb, kitartásuk gyenge, hosszabb igénybevételnél fáradékonyabbak. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a gyermekek, akik az első alakváltozásnál rendszeres és sokoldalú mozgásfoglalkoztatásban részesültek, kevésbé érintettek a második alakváltás diszharmóniájánál. A hirtelen megnyúlást mérséklik a sokoldalú mozgásingerek. Ha ebben a korban lép fel az ügyetlenség, akkor sem kell túlzottan aggódni. Intenzív, sokoldalú mozgástréninggel az ügyetlenség hamar eltűnik, a testi érés pedig harmonikusabbá válik. Ernst Kiphard szerint az erősítő tréningek jótékonyan hatnak a növekedésre. ,,A vékonydongájúak megférfiasodnak, felsőtestük megizmosodik, a kövérebbek atlétikusabbá válnak.” Beszélnünk kell a motoros tesztek fontosságáról is, melyeket képzett szakember (mozgásdiagnoszta) végez, és olyan képességek felméréséből áll, mint a hátrafele egyensúlyozás gerendán, vagy oldalugrások kettéválasztott felületen, labdakezelés stb. Figyelmeztető jel, ha a gyerek szorong a testnevelésórától, visszahúzódik, mikor valamilyen komplexebb mozgásfeladatot kell végeznie. Előfordulhat, hogy társai kiközösítik, sőt a tanárnak is terhére van, mert nehezíti az órát, hátráltatja a csapatot a stafétajátékokban, és ez kisebbségi komplexust alakít ki benne. Ilyen esetben pedig a szülő, aki védeni akarja, rögtön felmenteti, s ez a legrosszabb, amit tehet. Nagy feladat egy testnevelőnek ezt kivédeni, a felmentést elutasítani. Felbecsülhetetlen az a tanár, aki megértéssel és bizalommal kezeli a problémákat, aki megérti, hogy nem a lustaság, rosszakarat az oka a lemaradásnak, hanem a képesség hiánya. Az ő ügyességén múlik, hogy a zsarnokoskodó, nagymenő sporttehetségeket az órán társaik segítőivé tegye. Hogy a gyenge jegy helyett könnyebb mozgás-struktúrákra fókuszáljon, kevesebb elvárással, a gyermek számára könnyebb moz-
gásfeladattal, de sok biztatással serkentse. Németországban és Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend a mozgáskoordináció kezelésében a zenés ritmika. A ritmikatanárok együttműködnek a testnevelőkkel. Ez az egyszerű és nagyszerű, kellemes módszer minden szülőnek rendelkezésére áll, hiszen bármikor végeztethet vagy gyermekével együtt végezhet zenés koordinációs gyakorlatokat.
A korai mozgásstimulálás fejleszti az agy érését, további fejlődését, jelentősen javítja a koordinációs zavarokat, a mozgás csiszolódását. A mozgásfejlesztés nemcsak a motorikára, de a pszichomotorikára is kihat. Az időben alkalmazott fejlesztés a szellemi eredetű tanulási zavarokat is jó mederbe tereli.
A kisgyermekkorban alkalmazott játékos labdás képességfejlesztés egyik legjobb koordinációfejlesztő módszer. Úgyszintén a testnevelésórák akadálypályái, ahol a kúszás, mászás, ereszkedés, akadályvevés, átbújás, átmászás mozgásos kihívást jelent a gyerek számára. Kevesen tudják, hogy a gyerekek kedvence, a zsonglőrködés, mennyire fejleszti a két agyfélteke együttműködését. Javítja a látási zavarokat, idővel megoldja a térbeli orientáció nehézségeit, javítja az írás, olvasás élményét. És végül, de nem utolsósorban a rendszeres úszás teljesen eltünteti az ügyetlenséget, önbizalmat, bátorságot ad a gyereknek.
Bogdán Emese
