Gyorsan változó rendeletek

Megfeledkeztek a családorvosok és a járóbeteg-ellátásban dolgozó szakorvosok védelméről

Nem zárnak be sem az állami, sem a magánkórházak, sem a járóbeteg-, sem a szakorvosi rendelők, hanem ideiglenesen felfüggesztik azokat a vizsgálatokat, kezeléseket, melyeket el lehet halasztani – közölte szerdán a belügyminisztérium katasztrófavédelmi főosztálya (DSU). A vizsgálat halaszthatóságát a szakorvos állapítja meg. Amennyiben a vizsgálat vagy az orvosi kezelés nem halasztható, erről bizonylatot kell felmutatni a beteg beutalásakor vagy ambuláns ellátásakor – tájékoztat Facebook-oldalán a DSU.

Érdekes hivatalos felvilágosítása ez a lakosságnak, miután egy hónapja olyan érzése van az átlagembernek, hogy országos szinten már csak a koronavírus létezik, a többi súlyos vagy krónikus beteg alig számít. Erre utalt az a rendelet is, amellyel március 22-től a fogorvosi rendelők mellett az állami fenntartású poliklinikák bezárását írták elő, ez utóbbiak épületében csak a családorvosok működhettek tovább. A rendelet nyomán a már korábban elkezdett szakorvosi és a fogorvosi kezeléseket is abba kellett hagyni, ami nagyon kellemetlenül érintette mind az orvosokat, mind a pácienseket.

Az alap- és a szakellátásban a munka oroszlánrésze a családorvosok nyakába zúdult, aztán (a rossz nyelvek szerint anyagi indíttatásból, más vélemények szerint rájöttek, hogy szükséges) április elsejétől újranyithattak a bezárt szakrendelők. Így a marosvásárhelyi 2-es számú poliklinikán a megyei kórház szakorvosai is újra fogadhatják sürgősségi esetben a betegeket. Hasonlóképpen az ott rendelő magán szakorvosok is. A pácienseket az előcsarnokból egyenként engedik be, miután szűrővizsgálaton estek át.

A gyorsan változó rendeletek között a családorvosok jelentik az egyetlen biztos pontot. Elmondásuk szerint azonban – a megnövekedett és veszélyessé vált munka ellenére – róluk ezúttal is, mint általában, megfeledkeztek. Senki sem gondoskodott arról, hogy a szükséges fertőtlenítőszerekhez, védőfelszereléshez, maszkhoz, védőruhához, gumikesztyűköz hozzájussanak. Mehettek a betegekhez védőfelszerelés nélkül, és olyan problémák elé állították őket, amelyek megoldhatatlannak látszottak. A szakorvosi rendelők bezárását követően ugyanis, amikor Marosvásárhelyen két-három magán járóbeteg-rendelő működött csak tovább, már az első napokban jelentkezett családorvosánál inzulinos kezelés alatt álló cukorbeteg, Parkinson-kóros vagy az onkológiai kezelés alatt álló páciens, ugyanis vényköteles inzulinra, pszichiátriai szerekre és fájdalomcsillapítóra volt szükségük, amit eddig szakorvosi utasításra írhattak fel. 

– Nem is tudnám megmondani, mennyit telefonáltunk, ültünk a számítógép előtt, hogy szakorvost találjunk, aki megírja a szükséges szakorvosi levelet, mert sohasem lehet tudni, hogy esetleg két év múlva, amikor ellenőrizni fogják a családorvosi praxis pénzügyeit, nem kell-e visszafizetnünk a nagyon drága gyógyszerek árát. Ezt már megjártuk, és ebbe, ha nem a koronavírusban fertőződünk meg, anyagilag mehet tönkre a praxis. Több kolléga is került olyan helyzetbe is, hogy a fekvőgipszes betegének hosszabbítani kellett a betegszabadságát. A családorvos csak a kezdetekre adhat beteglapot, ennek ellenére az ortopéd orvosok szóban hozzájuk irányították a pácienst a betegszabadság meghosszabbításáért. Az egészségbiztosítási pénztár szintén azon a véleményen volt, hogy a családorvos nem hosszabbíthat. Több nap után a megye egyik kisvárosában találtak olyan ortopéd szakorvost, aki segített. 

Az is nagyon veszélyes, ha abbamarad a pszichiátriai betegek kezelése, vagy az ellenkezője, hogy a helytelen tájékoztatás miatt a betegek megpróbálnak kétfelől gyógyszerhez jutni (szakorvos, családorvos), miközben továbbra is vannak működő pszichiátriai szakrendelők. Hasonló esetek más szakterületen is előfordultak a rendelők bezárása idején – tájékoztatott érdeklődésünkre dr. Finna Judit családorvos. 

A főorvosnő elmondta, hogy rengeteget konzultálnak telefonon. Ha súlyosabbnak látszik a helyzet, fényképet kérnek a pácienstől, amelyen például a torok állapota jól látható. Néha adódik olyan helyzet, hogy muszáj csecsemőhöz a helyszínre kiszállni, bármilyen veszélyt is jelent. Azokat a betegeket, akik nem tudják a mobiltelefont kezelni, beosztják, hogy ne egyszerre érkezzenek, ők beadják a rendelőbe a kártyájukat, azt fertőtlenítik, és felírják a receptet. 

A családorvosokra hárul az otthoni elkülönítésben levő személyek számontartása is. Fel kell hívják őket telefonon, hogy az állapotukról érdeklődjenek, és minden esetben arra kérik őket, hogy jelezzék, ha bármilyen tünetet észlelnek. Az otthoni elkülönítésben levőkről jegyzéket készítenek, amelyet elküldenek a közegészségügyi igazgatósághoz. Amikor lejárt a házi elkülönítés, mindenkinek ki kell töltenie a saját felelősségére egy formanyomtatványt, amelyben leírja az otthoni elkülönítés okát, de sajnos nem szerepel minden lehetőség. Ennek alapján kellene a családorvosnak kiállítani a beteglapot azok számára, akik hiányoztak a munkahelyükről az elkülönítés idején. Ehhez azonban szükség lenne a közegészségügyi igazgatóságtól egy igazolásra, amely tartalmazza az elkülönítés időtartamát, hogy a későbbiekben a Számvevőszék ne köthessen bele a családorvosok által kiadott beteglapba. Közegészségügyi okokból is nagyon fontos lenne a családorvosi és a közegészségügyi listák egyeztetése. A kommunikáció hiánya miatt jelenleg a családorvos nem értesül arról, hogy páciensei között van-e olyan fertőzött vagy karanténba helyezett egyén, aki nem jelentkezett közvetlenül nála. 

Egy másik rendelet értelmében nem szükséges az egészségbiztosítási kártya a gyógyszerek felírásához, azonban a rendszer gyakran nem fogadja el a kártya hiányában felírt receptet. Finna főorvosnő elmondta, nem lehetséges, hogy a vényt online küldje el a gyógyszertárba. Az eljárást azért szüntették meg, nehogy előnyben részesüljenek bizonyos patikák. A vényt a páciens adatai alapján minden gyógyszertárban látják, ha működik a rendszer, az azonban a legtöbbször akadozik. Még mindig tanácsos az egészségbiztosítási kártya alapján kinyomtatott vagy lefényképezett vénnyel gyógyszert kiváltani. 

A folyamatosan változó utasítások között nehéz tisztán látni, és sok megoldatlan kérdés vár még válaszra. Egy azonban biztos: a nehézségek és hiányosságok ellenére is helytálló családorvosok nagyobb figyelmet és támogatást érdemelnének, ahogy mindazok, akik ebben a valóban veszélyes helyzetben is ellátják a betegeket.