Eddig is lehetett sejteni az egykori szebeni polgármesterről, hogy nem a sor elején állt, amikor az eszet osztották a teremtésnél, de legutóbbi mutatványával ezt sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítania is. Nem utolsó teljesítmény az alapos munkával kampányoló figurától, hogy alig két perc alatt beássa magát a szemétdomb mélyére, miközben akkora segítséget nyújt az ellenségeinek, hogy azok lassan szobrot állíthatnának neki.
Már az is elég lett volna a lesújtó bizonyítványhoz, hogy egy precedens nélküli válsághelyzetben egy államelnök képes aktuálpolitikai csörtékre időt és energiát fecsérelni. Még akkor is, ha netán igazat mondott volna, de emberünk a parlament egyik házán hallgatólagosan átment törvénytervezet kapcsán akkorát hazudott ebben a rövid és velős nyilatkozatában, hogy a fekete márciusban megvakított író szóhasználatával élve, neki lehet támaszkodni.
Miközben a kedvenc liberális pártjának a kormányra erőltetésével pont a szocdemek kezére játszik. Ha valóban ártani akart volna az ellenségnek, akkor csak simán kellett volna hagynia őket tovább kormányozni. Az utóbbi több mint három évet elnézve, a nagy mumusnak már sikerült eljátszania a választók bizalmának java részét, és ha emellé még a mostani válsághelyzetet is nekik kellett volna kezelniük, jó esélyük lehetett volna rá, hogy mire meg lehet tartani a következő választásokat, kis párttá zsugorodjanak, amelyik
kényelmesen megugorja ugyan a parlamenti bejutási küszöböt, de azontúl sok vizet nem zavar.
Szászunknak és liberálisainak semmi egyebet nem kellett volna tenniük, mint páholyból egy kávé mellett kényelmesen végignézni a szoci harakirit, aztán átvenni a terepet, és kormányozni. Ehelyett viszont egy évvel a parlamenti ciklus lejárta előtt engedték kimászni az ellenséget a csapdából, és önként másztak bele ugyanabba a – csődös gazdaságpolitikai mutatványok révén jó mélyre vájt – kelepcébe. A víruskrízis előtti közvélemény-kutatásokban már kezdett látszani az eredménye ennek az önkéntes csapdába mászásnak. Ha a szocdemek kormányzati tényező erejű párt maradnak a következő voksvadászat idejére, a pártszékházukba beállíthatnak egy kis mellszobrot a megmentőjüknek. Sárból gyúrva.
De a legnagyobb baj ezzel a nyilatkozattal és az emberrel is ott van, hogy a világnak ebben a szegletében az ilyen suttyóknak áll a pálya, azért néz ki ez az ország így, ahogy. Mert azt se feledjük el, hogy miként nézett ki az a két legutóbbi elnökjelölti mezőny, amelyekben ez a szánalmasan balek figura kétszer is a kisebbik rosszként nyert elnöki mandátumot.
