Gyertyaszentelő Boldogasszony

Milyen egyszerű, jelentéktelennek tűnő tárgy – gyertya. Ma már világításra alig használjuk!

Ugyan kinek jutna eszébe, hogy évközben gyertyát vásároljon? Karácsony előtt, halottak napja környékén, kereszteléskor és temetéskor az alkalom hozza magával. De valamikor nem így volt: ha nagyidő közeledett, gyertyát gyújtottunk, ha valaki súlyos beteg volt, szentelt gyertya mellett imádkoztunk érte, ha pedig a haldoklóhoz a papot hívták, szintén meggyújtottuk a szentelt gyertyát.

A gyertya viasz, faggyú vagy stearinrudacska, amelynek rongybele van, és az ég. Hogy égjen és világítson, szükségszerűen „feláldozza”, felemészti önmagát, ami által Jézus Krisztus jelképévé válik. A templomban a szertartások alatt legalább két gyertyának égnie kell. A fehér szín a tisztaságot, a kegyelem kiáradását jelzi. A keresztelőgyertya az ember lelkében elkezdődött istengyermeki életet, a húsvéti gyertya a halált is legyőző, az enyészeten diadalmaskodó Krisztust, a temetési gyertya pedig a földi élet után következő örök világosságra utal, amint a szertartásban is elhangzik: „Az örök világosság fényeskedjék neki!”

Van a gyertyának profán jelenléte is. Hányszor találkozunk vele esküvőkön, lakomákon, különböző alkalmi összejöveteleken az ünnepélyesség emelése céljából gyújtott gyertyákkal! Teamécsest pedig számtalanszor használunk. 

 Az egyházban használt gyertyákat Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén külön szentelmény keretében áldja meg, „szenteli meg” a pap, majd a megszentelt gyertya pislákoló fénye mellett körmenetben tesznek tanúságot a hívek Jézus Krisztusról, aki önmagát és a híveket is a „világ világosságának” nevezi, akit épp a mai evangéliumban már az agg Simeon felismert, és így imádkozott: „Bocsásd el, Uram, szolgádat szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül né-pednek, Izraelnek” (Lk. 2, 29-33).

Mindez akkor történt, amikor Jézust, születése után a negyvenedik napon, az ószövetségi előírásoknak megfelelően, bemutatták a jeruzsálemi templomban. Jóllehet az ünnep neve Máriára utal, a lényege úgyis Jézusra vonatkozik, ahogy a másik neve mutatja: Jézus bemutatása a templomban.