Gyermekkórus Székelyvajában

Az egyre ritkuló, lassan az egyházi gyülekezetek körébe visszaszoruló kóruséneklés közepette érdekes és üde színfoltot jelent a székelyvajai gyermekkórus. László-Fábián Júlia tanítónő lelkesen mutatta be a tavaly alakult népdalkört. 

A nyári vakációban hetente egy alkalommal hívták a falu gyermekeit népdaléneklésre, és dalkincsüket már tavaly előadták a vajai falu- és az ákosfalvi községnapokon. Ezután a Bethlen Gábor Alapnál támogatásért pályáztak a népdalkör működtetésére. Így idén már másfél hónapig dolgoztak: hetente egyszer gyűltek össze a tájháznál, minden alkalommal két-két népdalt tanultak meg, illetve átismételték a repertoárt. Meglepően sok gyerek vett részt ezeken az alkalmakon, legkevesebb harmincan, de többször voltak negyven fölött is. Az eseményt meghirdették, és szóban is meghívták a gyerekeket: a szülők is örvendtek a lehetőségnek, és volt, aki elkísérte gyerekét az énektanulásra. Olyan népdalokat válogattak számukra, amelyek a gyereklelkekhez közelebb állnak és a vidékre jellemzőek – tette hozzá Csatlós Csilla kántor. Az éneklés közti szünetekben volt falnivaló, a gyerekek játszottak is, kincses térképpel keresgéltek. 

„Elrepült a hat hét, nagyon szép volt, mindannyian élveztük” – summázta László-Fábián Júlia, akinek a legnagyobb élményt az jelentette, hogy az egyik óvodás gyerek megkérdezte, hogy ő is felléphet-e a többiekkel az előadáson. Ha ilyen korban beoltjuk a gyerekeket a népdal szeretetével, felnőttkorukban is népdalszeretők, hagyományőrzők lesznek – vélik a kezdeményezők, akiknek idén már sikerült zenei kíséretet is szervezni az éneklő gyerekek mellé, helyi zenészeket kértek fel erre.

A népdaloktatást csak vakációs tevékenységként folytatták szervezett formában, a tanévkezdéssel a gyerekek ismét hangszeroktatásra járnak, van közöttük olyan is, aki már a helyi fúvószenekar felé kacsingat.